Méhek és zöldségek

Mai kalandozásunk Hétrétországban a határ másik oldalán kezdődött. Hodoson kerestük fel Peilschmidt Viljem portáját, ahol a méhészet rejtelmeibe nyerhettünk egy röpke bepillantást és kóstolhattuk meg az idei gyűjtés eredményét. Viljem édesanyja jóvoltából pedig mézeskalácsot ropogtathattunk.

Ha már átruccantunk Szlovéniába, akkor útba ejtettük Selo település határában a Szent Miklósról nevezett körtemplomot, melynek freskóit ismeretlen mesterek készítették a XIII. és XIV. században.

 Selóhoz igen közel fekszik - már a határ magyar oldalán - Magyarszombatfa, ahol ifj. Albert Attila műhelyében pillanthattunk be a fazekasmesterség fortélyaiba.

Következő állomásunk Kerkafalva volt. Takács Nándor a bogárgyűjteményét, míg Katica asszony a mézeskalács sütés rejtelmeit tárta a porta látogatói elé. Utóbbi esetében a vállalkozóbb kedvűek a gyakorlatban is próbát tehettek. Az eredmények magukért beszéltek.

Kerkafalváról már a vihar kergetett tovább Őriszentpéterre, ahol a Malomban Dér Denisa mesélt a nyers ételek áldásos hatásairól. Az előadást követően a zöld turmixokat meg is kóstolhattuk és Denisa a résztvevők problémáira is ajánlott hasznos zöld növényeket.

Bár Denisa szavai és egész lényének hatására elhatároztam, hogy otthon magam is készítek majd zöld turmixokat vízből és kertünk növényeiből, azért vacsoránkat még a hagyományos őrségi ételeket kínáló Hársfa Fogadóból vittük szállásunkra.