Máriáról Ádventben

Egy pillanatra úgy éreztem, mintha kegytárgyboltba érkeztem volna. Rózsafüzérek, szentképek, apró szobrocskák, betlehemek, keresztek mindenütt. És még sokkal több. 

 

A valaha volt Ír kocsma épületében (Budapest V. kerületében az Alkotmány utca és a Bajcsy-Zsiliszky út sarkán) most egy egészen más hangulat fogadja a látogatót. Halk zene, fehér és kék leplek, fenyőágak és a kiállított tárgyak. Mária tárlat. Kiállítás és mégis több. A rohanó városban egy kis elcsendesedés lehetősége. Karácsonyvárás másképp, mint ahogyan a világ kínálja. Igazi várakozás és az igazi találkozás lehetősége. 

Gera Olga még gyerek volt, amikor nagymamájának jóvoltából képeslapokat kezdett gyűjteni. Aztán szentképeket. Később, már felnőttként vált tudatossá a kegyhelyeken járva, hogy mást is hazahozzon magával. Most már a barátok, ismerősök is gyarapítják a gyűjteményt. Olga bárkitől szívesen fogad mindent, ami Máriához kapcsolódik.
Kapcsolatfelvétel: www.facebook.com/pg/mariakiallitas/about/

A kiállítás most december 18-ig tekinthető meg jelenlegi helyén. A későbbi helyszínekről majd a gyűjteménynek szentelt honlap ad információt. A végleges helyet még keresik. Szívesen fogadnak megkeresést ideiglenes és végleges helyszín kapcsán egyaránt. 

És most beszéljenek a képek!

A betlehemek...

Mária ábrázolások...

Keresztek...

És még mennyi minden...

Még egy hétig látható! Gyere el!!!

Hétrétország egy évre bezárt

Esős, borús nappal köszöntött be Hétrétország búcsúzása. Hazafelé készülődtünk mi is. A délelőtt pakolással és úticsomag készítéssel telt. Dél körül jártunk, mikor leértünk a Malomhoz, búcsúzni. Finom eső szitált. Csupán a szervezők és régi ismerősünk, a kutyus lézengett a helyszínen. A kirakodóvásár pultjai üresen álltak az esőben.

Bár a kercaszomori búcsúkoncertet nem volt időnk megvárni, Csödén még beugrottunk a Természetes Oskolában rendezett kiállításra. A tablók Lőrincz Lili Hanna és Kecskés Kinga barátságáról és életéről meséltek. A két lány minden évben a csödei alkotótáborban nyaralt, s ebből született emlékeiket és életútjukat tárták elénk sajátos megfogalmazásban. Sajnos a fényképezést kihelyezett táblájukon megtiltották.

A hazaút némileg megkeserítette az eltelt hét emlékeit azzal, hogy az M7-es autópályát választottuk. A 109-es km-től csak lépésben, vagy néha meg-meglódulva lehetett haladni. 30 km után, Polgárdinál más utat választottunk, Székesfehérváron át Etyek felé, de így is két és fél órával hosszabb lett az eredetileg négy órásra tervezett utazás. Végül mégis szerencsésen, balesetmentesen hazaérkeztünk este nyolcra és még volt időnk a kipakolásra is.

Hogy egy év múlva ismételünk-e? Ki tudja! Sokan már döntöttek, így Hétrétország vélt idejére a szállások már most fogynak.

Szlovénia nap

Hetretországba ismét elérkezett a helyi termelői piac napja. Reggel tehát nekünk is ott volt a helyünk. Mivel vendégségbe készültünk, ajándéknak valót kerestünk. A gazdag kínálatból egy étcsokis meggylekvárt és egy fűszerolajat választottunk. Miután alaposan kinézelődtük magunkat, továbbmentünk Viszákra a félretetetett pálinkáért, majd indultunk Nádasdra, látogatóba.

Kora délután folytattuk utunkat, Szlovénia felé. Elsőként a Szt. Martin templomot szerettük volna megnézni Kobilje (Kebele) mellett. A kedves kis kápolna ugyan zárva volt, de a kilátás kárpótolt érte.

Turnisce (Bántornya) volt a következő állomás, ahol a Nagyboldogasszony templomot kerestük fel. Ennek egyik templomrésze a 13. század második felében épült és freskóit az az Aquila János készítette, aki a veleméri templom festését is végezte.

Pihenésképpen a Dobrovnik (Dobrónak) melletti Szt. Vid kápolnához autóztunk, mely egy kedvelt kirándulóhely, a Bakónaki tó közelében fekszik. Sajnos ezt a kápolnát sem találtuk nyitva, de a tó partján szép környezetben fogyaszthattuk el ebédünket.

Bogojinában (Bagonya) a Fehér Galamb templomot kerestük fel, mely a mennyezetére erősített tányérokról híres.

Utolsó szlovén állomásunk Martjanci (Mártonhely) volt. Az itteni Szt. Márton templom szentélyrészét is Aquila János freskói díszítik.

A magyar oldalon, Bajánsenyén még megálltunk, hogy a környék általunk - és sokak által - legjobbnak ítélt réteséből együnk. Nem csalódtunk. Közben egy gólyaetetést is végignézhettünk, ami a szemközti villanypóznán épült fészekben zajlott.

A Malomnál még egyszer felkerestük a trambulint, amit végre mi is kipróbálhattunk, mert program hiányában nem voltak gyerekek a környéken. Ennek oka sajnos egyáltalán nem volt vidám, mivel haláleset miatt maradt el a Drummoló koncert. Az eddig megszokott nyüzsgés helyett csend és sötét uralta a Malom udvarát. Hamarosan mi is távoztunk.