Esős, borús nappal köszöntött be Hétrétország búcsúzása.
Hazafelé készülődtünk mi is. A délelőtt pakolással és úticsomag készítéssel
telt. Dél körül jártunk, mikor leértünk a Malomhoz, búcsúzni. Finom eső
szitált. Csupán a szervezők és régi ismerősünk, a kutyus lézengett a
helyszínen. A kirakodóvásár pultjai üresen álltak az esőben.
Bár a kercaszomori búcsúkoncertet nem volt időnk megvárni,
Csödén még beugrottunk a Természetes Oskolában rendezett kiállításra. A tablók
Lőrincz Lili Hanna és Kecskés Kinga barátságáról és életéről meséltek. A két
lány minden évben a csödei alkotótáborban nyaralt, s ebből született emlékeiket
és életútjukat tárták elénk sajátos megfogalmazásban. Sajnos a fényképezést kihelyezett
táblájukon megtiltották.
A hazaút némileg megkeserítette az eltelt hét emlékeit
azzal, hogy az M7-es autópályát választottuk. A 109-es km-től csak lépésben,
vagy néha meg-meglódulva lehetett haladni. 30 km után, Polgárdinál más utat
választottunk, Székesfehérváron át Etyek felé, de így is két és fél órával
hosszabb lett az eredetileg négy órásra tervezett utazás. Végül mégis
szerencsésen, balesetmentesen hazaérkeztünk este nyolcra és még volt időnk a
kipakolásra is.
Hogy egy év múlva ismételünk-e? Ki tudja! Sokan már
döntöttek, így Hétrétország vélt idejére a szállások már most fogynak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése