Bár nem tudok rajzolni, de mindig vonzódtam a festéshez. Férjem ezért legutóbbi szülinapomra megajándékozott egy csodautalvánnyal: megfesthetem álmaim képét. Van egy csapat ugyanis Budapesten, akik az ilyen saját festményre vágyó, de különösebb talentummal meg nem áldott személyek számára is meg tudja adni a kreatív festés élményét. Ráadásul számtalan képből lehet választani, amit csoportban, kellemes környezetben és hangulatban lehet megfesteni. Én Daniel Wall Tóparti fűz című képét választottam.
A vezetők végig segítik az alkotás folyamatát a három órás együttlét alatt. Mikor mit vegyünk kézbe, mi és hogyan kerüljön a vászonra, milyen színekkel operáljunk. Amit csinálni kellett, mutatták is, velünk együtt festve a képet. Persze a gyakorlott kéz meglátszott a vezető által alkotott képen. Íme.
Bevallom, másfél óra után kezdtem fáradni agyilag, pedig pihenten érkeztem. A magasra tett mércémet így persze nem ütötte meg a végeredmény, de azért első képnek megfelel. Ráadásul nagyon élveztem magát az alkotást.
Az eredetitől persze számos ponton eltér, de nem is a hasonlóság volt a cél. A kép választásánál a színvilága és könnyedsége fogott meg. Azt meg azért sikerült megközelíteni. Az egyik csoporttársnő képe viszont nagyon megfogott. Sajnos a fotó elég ellenfényes lett.
És még két kép a végére, amiket a vezetőink festettek korábban.
Azt hiszem, veszek egy vásznat - festékem, állványom, ecsetem már van - és nekiállok egy napsütéses délután a kertben újra megfesteni az eredeti alapján. Legfeljebb pihenek kicsit, ha elfáradok és iszom egy sört. Vagy egy pohárka bort.
