A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Állatkert. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Állatkert. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. január 9., szerda

In memoriam Asha - egy kiselefánt hat éve

Asha, a közel hat éves elefántleány nincs többé közöttünk. 


Minden olyan hirtelen történt, hogy felfogni is nehéz. November végén két nap alatt végzett vele a herpeszvírus. Egy héttel korábban még találkoztunk vele, nem sejtvén, hogy utoljára. Amikor decemberben ismét az elefántoknál jártunk, már nem volt Angele és Arun társaságában. Assamnál sem találtam. Akkor olvastam a hírt, hogy Asha nem külföldi állatkertbe távozott, hanem az elefántok örök vadászmezejére. 

Asha különösen is a szívemhez nőtt, mivel az elmúlt hat év során gyakran találkoztunk. Egy évvel volt idősebb kislányomnál, aki minden állatkerti látogatást az elefántoknál kezdett. Láttuk őt télen és nyáron, szüleivel vagy egyedül, enni, fürdeni, játszani. Majd az elmúlt egy évben kistestvérével Arunnal együtt. Ezekből a filmekből és képekből következzen most egy válogatás Asha emlékére. 

Nyugodjék békében!

2013




2016





2017






















2018





A teljes család - ahogy már sosem...







2018. március 31., szombat

Húsvét és talán tavaszodik - Nyuszi és gólya a Margitszigeten


Két eső szünetében elkerekeztünk ma déltájban a Margitszigetre. A hétvégén nyitott  ugyanis a kisállatkert és meg akartuk nézni a lovakat. Láttuk is az apró, de erős pónikat, meg sok egyebet is. 
Ha Húsvét, hát volt pár nyuszi. Nagyon ügyes rejtőszínnel, ami igazán beleolvasztotta őket a környezetükbe. 




Ha tavasz, akkor gólyák. Belőlük is volt jó pár sérült példány, akik azonban legnagyobb meglepetésünkre kerepelő show-ban részesítettek bennünket. 



Voltak kacsák és más vízi jószágok, mint mindig. Meg számunkra teljes újdonságként: pávák. Két fejlett és néhány fiatal hím, meg pár tojó. A fiatal hímek még uszály nélkül, de már tettre készen. 





Egyikük nem csupán udvarlás céljából próbálkozott a tollak emelésével, hanem a varjak ijesztgetésén tesztelte küllemét. Részben sikerrel. Bár a húst végül a gólya orozta el. 






2018. március 30., péntek

Az Indigó nevet kapta a három hónapos gorilla bébi


Azon szerencsések közé tartozunk, akik a 2017. december 23-án született kis bébigorillát már karácsony másnapján, december 26-án is láthattuk. Akkor még így nézett ki, anyja védő karjai között.


Az immáron több mint 3 hónapos bébigorilla a héten már nevet is kapott. Neve csütörtök délben dőlt el a facebook-os szavazás alapján. Az Fővárosi Állatkert által javasolt három név közül az Indigó lett a nyertes. A három név és jelentése:
Indigo – az egész világon, így Afrikában is elterjedt vándorszó, amelyet névként is szoktak használni. Eredetileg az indigófestékre, annak színére, illetve az előállításának alapjául szolgáló növényre utaló elnevezés, amely végső soron az ógörög nyelvre vezethető vissza.
Ithemba – Az Afrika déli részén beszélt nguni nyelvekben (pl. zulu, xhosa, ndebele) a szó, illetve név jelentése: bizalom, remény. Egyes nyelvjárásokban themba alakban használják.
Ukusinda – A Kelet-Fokföldtől Zimbabwéig terjedő területen beszélt ndebele és xhosa nyelvek szókészletéből származó szó és név, amelynek jelentése: túlél, fennmarad, megmenekül.
A szavazók, úgy tűnik, inkább a hangzás alapján választottak nevet. Bár volt, aki kommentben jelezte, hogy a kölyök nevében nem kellene a gorillákat fenyegető veszélynek tükröződni, ezért is jobb az Indigó.
A kis gorillát anyja, N’Yaounda féltve őrizte ezidáig – annyira, hogy a nemét is csak a névadást követően sikerült kétséget kizárólag megállapítani: fiú -, de a mai napon néha engedte számára, hogy távolabb kússzon tőle.



Sőt, Bongót, Indigó 8 éves nővérét – aki igencsak mellőzve érezte magát az elmúlt hónapokban – is a kicsi közelébe engedte. Persze csak apró simogatások erejéig.




S, hogy a testvérféltékenység ne harapózzon el, még azt is megengedte idősebb gyermekének, hogy az ő háttá kicsit megharapdálja.


Aztán egy jókora anyai ölelés következett.


Végül N’Yaounda a sok interakciót és gyermeke állandó őrzését megunva az apához, Golohoz menekült az emeletre. Az ezüsthátú fenséges gorilla nem engedett holmi asszonyi csábítgatásnak, de feladatához híven vigyázott a kicsire és anyjára.


A kis bébi még tornaleckéket is vehetett a magasban.


A mai nap további tanulsága volt, hogy megtudtuk, honnan ered a „még a fenekét is kinyalja, úgy kényezteti” kifejezés.


Néhány további kép