Kultúráról szubjektíven: február 2023

„Ebből a földből ezek a drága fazekasok vösznek elő. Hát az egy fantasztikus dolog, ahogy azt mög köll gyúrni, mög köll tisztítani … És akkor mi köll hozzá? A 4 őselem. Ott az agyag. Köll hozzá víz. Összemaszatoljuk. Na de milyön szintön? Mesteri szintön. Ott az agyag, ott a víz, a szél szárítja, a tűz égeti. A tűz égesse mög! Olyan gyönyörű darabokat csináltak, hogy az valami boldogság mindannyiunknak. Ez egy igazi emlékünnep. … Miket látnak itt? Látják azt a csodálatos tűzvilágot, amit ő mindig prezentál azon a bizonyos magyarszombatfai fazekas találkozón. Amin el lehet ájulni. Aki itt van és teheti, menjen el oda! Mit látunk itt? 17 pazar mester munkáit. Ezek isteni darabok. Olyan étkészletek vannak, amiből az emberek kedve lössz enni. … Nem baj, ha elővesszük a régi cserepeket és használjuk. Isten éltessen mindenkit, aki ehhez az agyaghoz hozzányúl. Aki ebből az agyagból gyönyörűségöket csinál.” Kósa Klára keramikus, a Népművészet Mestere nyitotta meg ezekkel a szavakkal a Tiszta forrásból – Az őrségi fazekasság múltja, jelene és jövője kiállítást csütörtök délután a Vigadó ötödik emeleti kiállítótermében.

A megnyitóra zsúfolásig telt a terem fazekasokkal, barátokkal. Egy nagy család tagjai gyűltek össze, hogy –miként Kósa Klára megfogalmazta – ünnepeljenek. Egy hétszáz éves múlt jelenét. Egy, a régi hagyományokból merítő, de folytonosan útkereső, megújulásra kész közösséget. A magyarszombatfai fazekasság 2014-ben került fel az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére és a kiállítás megvalósítása azt mutatja, ez a fazekas hagyomány valóban él a közösség révén.

Mindössze 3 hónappal ezelőtt érkezett a felkérés a Magyar Művészeti Akadémia részéről a tárlat összeállítására. Nagyon rövid idő, ha tudjuk, hogy nem csupán megszervezni és megvalósítani kellett, tehát a koncepciót kitalálni, a kiállított tárgyakat ideszállítani és elrendezni, de többségüket megalkotni is. A felkért fazekasok ugyanis kifejezetten erre a kiállításra készítették el munkáik jelentős részét. A munka oroszlánrészét vállaló Albert Attila kurátor és Simon Attila fotográfus, de a kiállító fazekasok is hatalmas munkát végeztek, s tökéletesen valósították meg azt, amire vállalkoztak.

A kiállítás megszervezője, kurátora, Albert Attila fazekas – nem mellesleg Magyarszombatfa polgármestere – szerint az őrségi fazekasság jelenének megértéséhez meg kell ismerni múltját: hogyan éltek, milyen kerámiákat készítettek. Ezt nem csupán a kihelyezett rövid szöveges ismertető, de a terem középső részén elhelyezett számos tárgyi emlék, valamint a közösségben fontos szerepet játszó, már eltávozott fazekasról való megemlékezés is segíti. Ők is abból a tiszta forrásból táplálkoztak, melyből minden alkotónak merítenie kell a kiteljesedéshez, s melyet tovább kell adni utódainak.

Az őrségi fazekasság jellemzőjeként sokan a sötétzöld színvilágot tartják, pedig Albert Attila szerint a közös hagyományt sokkal inkább a tárgyak letisztult, egyszerű formavilága és használhatósága, funkcionalitása jelenti. Az őrségi fazekasok nem dísz-, hanem használati tárgyakat készítettek, s néhány kivételes útkereséstől eltekintve készítenek ma is. A kurátori tárlatvezetés e letisztult formavilág sokszínűségébe engedett bepillantást a kiállító fazekasok munkáinak bemutatása, jellemzése révén. A kiállított tárgyak között különleges szerep jutott három olyan tárgynak, melyek az ország különböző részein alkotó 6 fazekas együtt gondolkodása, együttműködése révén született meg redukciós égetés révén a legutóbbi fazekas napokon.

A kiállítás azonban nem csupán a tárgyakra fókuszál. A falakon elhelyezett képek a tárgyak születésének és a születés körülményeinek hangulatát is igyekeznek visszaadni. Simon Attila, a fotográfus nem csak most, a kiállítás elkészítésében volt Albert Attila segítőtársa, de immáron 12 éve „harcostársa” is az őrségi fazekasság megismertetésében. E „12 év gyümölcse az a rengeteg érzés”, ami a falakon helyet kapott képek formájában.

A fényképek között kitüntetett helye és szerepe van azoknak a fotóknak, melyek a jövő generációjáról készültek – a fazekasok között alvó gyermekről, vagy azokról a szakkörös alsósokról, akik hetente járnak át Bajánsenyéről a magyarszombatfai műhelybe alkotni. Ők a legfőbb letéteményesei Albert Attila azon reményének, hogy talán 100 év múlva is lesznek fazekasok az Őrségben.

Dr. Csonka-Takács Eszter néprajzkutató, a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság igazgatója szerint a kiállítás címe hűen tükrözi az UNESCO egyezmény célkitűzéseit, hogy a múltban gyökerező, jelenben megélt hagyomány a következő generációkra is átöröklődjön. Ebben fontos szerepe van a családi átörökítésnek, valamint az intézményi oktatásnak egyaránt. A fazekas remekeket megalkotó mesterek mellett azonban mindazoknak szerepük van a hagyomány fenntartásában, akik ezeket megvásárolják és szerte az országban, a világban a mindennapjaik során használják. Az igazgató szerint ők mindannyian részesei nemzeti örökségünk megismertetésének, megvédésének és továbbadásának, mely nemzeti identitásunk letéteményese.

A Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti Tagozata kezdeményezésére, az Őrségi Fazekasok Egyesületének szervezésében, a Magyar Művészeti Akadémia és Magyarszombatfa Község Önkormányzata támogatásával megvalósult kiállítás április 2-ig tekinthető meg a Vigadóban. Az őrségi fazekasok és munkáik pedig közelebbről megismerhetők a minden évben július második hétvégéjén megrendezésre kerülő magyarszombatfai Fazekas Napok során.