A Magyar Kultúra Napján Keleti Éva kalauzolt életmű-kiállításán a
Műcsarnokban
Mozgékony, határozott, minden képről van egy története, tele
van tervekkel. A 88 éves Keleti Éva fotóriporter, a hazai portréfotózás
ikonikus alakja kalauzolt saját életmű kiállításán a Műcsarnokban.
Talán nincs is a hazai színházi világban olyan ember, akit
ne fotózott volna aktív éveiben. 25 esztendő MTI tapasztalatszerzés után 15
évig dolgozott az Új Tükörnek. Ott volt, dokumentált minden jelentős eseményen.
Képeiből egy egész kortörténet rajzolódik ki. Aztán 60 évesen, egy korábbi
elhatározását követve 25 évre letette a fényképezőgépet. Azt hitte abbahagyta.
Míg idén nyáron, a készülő életműkiállítása zárótermének képeihez ismét kamera
mögé nem állt, kiegyezve még a korábban elutasított digitális technológiával
is.
Családjából két meghatározó személyiségről emlékezik meg a
kiállításon. Nagymamája unokahúga Miklós Judit költő kitanulva a fotográfiát, a
korabeli magyar íróvilágot is fényképezte,
míg nagybátyja, Kabos Endre háromszoros
olimpiai kardvívó volt és 1944-ben tűnt el, amikor a Margithídon kelt át annak
felrobbantásakor. Éva olyan akart lenni, mint ő.
A Veres Pálné utcai leánygimnáziumban érettségizett, ahol az
osztálytermükből át lehetett látni Tolnay Klári ablakára. A függöny ki- vagy behúzott
állapota árulta el számukra, vajon ott jár-e éppen Darvas Iván, a nagy
szerelem, később a művésznő férje. A Klárikáról készült képhez fűződő történet
szerint a kép előterében lévő asztalt a „bejáró” igen soká takarította a
különféle lerakódásoktól a fotózás előtt, majd kristályokat szeretett volna
elhelyezni rajta, vagy rózsát, mert az illik a művésznőhöz, de, mint mondotta rózsára
nem telik, a kristályok árát megitták. Így maradtak a nippek.
Keleti Éva az életműkiállítás fő üzenetét így fogalmazta
meg: láttatni, hogy a szeretet segít élhetőbbé tenni a világot.
A képek között
valóban nagyon egészen látványosan sok szól erről a tényről. A Kulka Jánost
testvérével ábrázoló fotó kapcsán jegyezte meg Keleti Éva, hogy János Janinának
köszönheti, hogy még él.
És hallhattunk arról is, milyen kitartóan ápolja évek
óta Falusi Mariann a sclerosis multiplexben szenvedő Lang Györgyit. A kép
magáért beszélt.
Láthattunk megtört kapcsolatokat, mint a Ruttkai Éva és Latinovits
Zoltán párosé nem sokkal Zoltán halála előtt,
vagy Ferenczi Krisztina és Tímár
Béla nászútra készülését, majd egyéni életválság idején készült portréjukat. Béla
súlyos betegségét már tudta, amikor bohócnak sminkelve állt a kamerák elé,
jelezve, hogy szeretné, ha mindenki ilyen bohócként emlékezne rá. Kriszta pedig
a szülés után nem tudott visszakerülni a számára világot jelentő színfalak
közé. A képsorozat azért készült, hogy felhívja rá a figyelmet. Hiába. Oknyomozó
riporterként halt meg néhány évvel ezelőtt hosszas betegség után.
Keleti Éva Latinovitson és Tímáron kívül számos más
művészről is készített fotóriportot az életből való távozásuk előtt.
A 2019
őszén hosszas szenvedés után elhunyt Marton Lászlóról, aki az erkélyajtónak
támaszkodik, szimbolikusan jelezve súlyos betegsége végső kimenetelét;
illetve
a tragikus hirtelenséggel távozott Gesztesi Károlyról.
Az ő képe előtt találtak
vörös rózsát a halálát követően. Egy portrésorozattal tiszteleg Domján Edit
emléke előtt, akiről már fiatalon köztudomású volt, hogy negyven éves korában
önként akar véget vetni életének, mivel nem akar megöregedni.
Részben ő
motiválta Keleti Éva döntését a visszavonulásra 60 éves korában.
Jávor Pál
képén egy fess úriember mosolyog ránk, aki azonnal elbűvölte a fiatal fotóst,
pedig a kép csupán pár héttel halála előtt készült és akkor már összetört,
beteg ember volt – ha mások nem látták.
Kézdy György a kórházban állt a kamerák
elé, majd nem sokkal később egy kórterem ablakán át távozott az életből.
Tímár
Józsefről a színházi előadás előtt készült a kép, amikor más súlyos betegen két
bőröndöt megemelve próbálta ki, vajon bírni fogja-e az estét.
A képről volt
valaki, aki makacsul nem hitte el, hogy nem az előadáson készült. Amikor
lekérte a darabról az információkat, derült ki, hogy a szerep szerint egy
bőröndöt visz Tímár, tehát a két bőröndös változat nyilvánvalóan valóban nem az
előadáson készült.
Fülöp Viktorról a portré egy nappal az után készült, hogy az
Operaház a Hattyúk tavában a herceget alakító művészt alkalmatlanság okára
hivatkozva eltávolította állásából. Az ő szemei is mindent elárulnak.
Keleti
Éva többször hangsúlyozta a képekről beszélve, mennyire sok dolgot elárulnak a
szemek, mint a lélek tükrei. Példának hozta Ruttkai Éva két portréját. Az egyik
a már említett, ahol Latinovitscsal állnak tört szerelmük romjai felett, míg a
másik két-három évvel korábban, a lángoló kapcsolat idején készült. Éva szemei beszédesek.
A kiállítás azonban nem a szenvedésről, hanem a szeretetről, szeretetkapcsolatokról és
Keleti Évának az ábrázolt művészekhez fűződő barátságáról, szeretetéről szól,
sok-sok boldog pillanatot is megjelenítve.
Pongor Ildikó vérbeli táncos, aki a
fáról leesni készülő lányát is szerepéből egy pillanatra sem kiesve tartja meg
a fán.
Mácsai Pál és Vecsey Miklós párhuzamos karakteréről is
hallhattunk. Mácsai már főiskolásként úgy definiálta magát, mint aki nem
színész, nem rendező, hanem élete célja, hogy színháza legyen, saját csapattal.
Megcsinálta.
Az évtizedekkel fiatalabb Vecsei még úton van.
Láthatjuk még a kiállításon a Keleti Éva szerint legszebb
magyar színésznőt, Béres Ilonát fiatalon és jelen korában.
Utóbbi képen Halász
Judittal és Tordai Terivel az Esős vasárnap emlékfotózásán.
Gálvölgyi János kedvenc bohócaiból mutatott be kettőt.
Keleti Éva pedig a felnőtté vált, nagypapai szerepben tündöklő négyesiker
Csordás fivérek három még élő tagjáról készített fotóriportot.
Megtudhattuk azt is, hogy a Táncdalfesztiválon a fénykép
tanulsága szerint Koncz Zsuzsa nem kapott 20-s pontértéket, de ő ezt minden módon
titkolni akarta és ezért kérte Keleti Évát – aki ennek minden módon ellenállt -, hogy vetesse le a képet.
Gobbi Hilda kis autójában, a kép előterében a Nemzeti Színházból frissen mentett iratok. A Nemzeti felrobbantása előtt kérte meg Gobbi Keleti Évát, segítsen neki autóval a telkére szállítani a máskülönben pusztulásra ítélt iratokat.
Törőcsik Mariról egy egész falrészlet regél, majd a nyári visszatéréskor is készült egy a nagybeteg művésznőről.
A régi rendszerben szokásos fél órás Szabad Nép felolvasást
jeleníti meg a gőzölgő fürdőben készült kép.
De van négy párhuzamos művészportré is a friss nyári képek
között,
csakúgy mint egy kép a Heilig-Eszményi házaspárról, valamint Szatmári
Lizáról és az őt „örökbe fogadó” Telekes Péterről.
Az Örkény Színház négy művésznője arra kapott meghívást,
hogy a Keleti Évát megihlető Örkény egyperces főhősével, a paprikakoszorúval
jelenítsenek meg bármit.
Az utolsó terem végén fut egy 16 perces werkfilm, illetve néhány fénykép is látható Keleti Éváról azon művészek társaságában, akiket fotózott.
A kiállítás február 2-ig még látogatható.
