Zenével a hitért – Omega Oratórium 2.0

Advent 4. vasárnapjának estéjén a kiskőrösi evangélikus templom szokatlan programnak adott otthont. 

Négy és fél év után ismét együtt lépett fel falai között a Gospel Sasok és az Omega. 

Megváltozott repertoárral, de változatlan lelkesedéssel előadott, látványos effektekkel kísért koncertre került sor. A templom szép helyszínként szolgált az áthangszerelt dalokból összeálló Oratórium 2.0-nak. A megrögzött Omega rajongók átélhették, hogy „csillag gyúlt a sötét éjen...”

Nem készültem a koncertre, mondhatni véletlen, hogy eljutottam rá. Szeretem az Omega dalait, főleg a már eredetileg is oratórikus hangzásúakat, mint a Gammapolis lemez, vagy a vidámabbakat, mint a Petróleum lámpa, illetve a Lénát, ami tuti befutó nálam. 1994-ben egyetemistaként ott áztam a többi lelkes rajongóval a Népstadionban és mai napig megvan az Omega részvényem is, amit az 1999-es koncert alkalmából bocsátottak ki. Aztán több koncerten nem voltam, nem követtem nyomon a sorsukat. 

Négy és fél éve fájó szívvel vettem tudomásul, hogy bár Kiskőrösön játszanak, mégsem lehetek ott. Szülés előtt két héttel nem kockáztattam, hogy elhagyjam Budapestet. Ezért dobbant nagyot a szívem, amikor családi találkozón lévén a városban, a piaci húsbolt ajtaján megláttam a plakátot csütörtökön. Pénteken, amikor este bent jártunk a főtéren, láttam, hogy az Evangélikus irodában ég a fény. Zárva volt az ajtó, de az imaházban égtek a lámpák. Mivel mellékhelyiséget kerestem, így bementem oda. Hát egyetlen ember volt bent, Lupták tiszteletes. A legautentikusabb személy. Neki is szegeztem a kérdést, hogy van-e még eladó két jegye. Volt. A gyerekvigyázást vállalta anyósom, az én felvigyázásomat a férjem. Megvettem a jegyeket.

Vasárnap este kicsit nehezen engedett el a lányunk, így „touch down”-nal estünk be hét előtt pár perccel a templomba. Már teltház volt. Ez volt a szerencsénk, illetve az enyém. Így nem tudtunk leülni. Kézenfekvő volt, hogy akkor bizony fotózok.

Szép volt a kivilágított templom. Hamarosan a Gospel Sasok elfoglalta a helyét a színpad hátterében. 

Lupták tiszteletes felvezető gondolataival indult az este, melyben Isten átölelő szeretete kapta a főszerepet. Illetve a betlehemi békeláng, a világ békevágya, béke ínsége is hangsúlyosan megjelent.

Aztán megkezdődött a koncert, melyben az Omegát a Gospel Sasok kísérte. Sajnos a templomi akusztika és a hangosítás együtt okozhatta, hogy igazán nem lehetett őket hallani. Legalábbis a templomnak azon részén, ahol mi álltunk, a kijárat közelében, a karzat alatt. Csakúgy, mint a basszgitárt. Pedig én még női basszusgitárost nem láttam, nem hallottam korábban. A látvány most megvolt.

Azt mondják, hogy Katy Zee, azaz Szöllőssy Kati igen jól játszik. Sajnos ebből a koncerten nem hallottam semmit. A másik gitárt is inkább csak akkor, ha Szekeres Tamás szólózott. 

A dalok szövegét sem mindig lehetett érteni, de mivel a többségét ismertem én is és a közönség nagyrésze is, így ezt nem éltük meg hiányként. Láttam, hogy nem csak én, de sokan mások is együtt énekelték Kóbor Jánossal a Gammapolist, a Fegyverkovács balladáját, az Ezüst esőt, a Nyári éjek asszonyát, a Bűvészt, az Égben lebegők csarnokát, a Hajnali óceánt, a Varázslatos fehér követ vagy a Gyöngyhajú lányt. 

Ezek biztos elhangoztak, sok más dallal együtt. Többre nem emlékszem, mert vitt az élmény és a fotózás mámora. Nekem hihetetlen élmény volt élőben Omega dalokat hallgatni, ilyen közelről látni az együttes tagjait, fotózni őket, a közönséget és a lézer show-t.  

Teljesen magával ragadott a koncert hangulata, ezért a hangosítás és akusztika gondjaira igazából fel sem figyeltem. A férjem jelezte vissza, a koncert végén. Sajnos igazat kellett adnom neki. De ez számomra mit sem vont le magából az élményből. Számomra varázslatos este volt.