„Nem valami szabadon választható feladat”

Teremtésvédelmi konferencia természetről, társadalomról, közösségről és felelősségről 

 Budapest – Bálna 2017. szeptember 30. 

 A 72 Tanítvány Mozgalom első nyilvános bemutatkozása keretében szervezett konferenciát a fenti címmel dr. Erdő Péter bíboros, prímás és Tarlós István főpolgármester fővédnökletével. A helyszín jelképesnek is tekinthető: Jónást az Úr elküldte, hogy Ninivét megtérésre hívja, de a próféta feladatát nem akarta vállalni, míg a cet gyomrában el nem gondolkodott küldetéséről és Istennek való elköteleződéséről. Személyes megtérése után már kész volt feladata véghezvitelére. A konferencia szervezői ilyen személyes befelé fordulásra, megtérésre hívták a résztvevőket, segítve és támogatva őket saját Ninivéjük felkeresésére. Ehhez az életre szóló küldetéshez persze az egész nap során kiadós munícióval is szolgáltak. De haladjunk csak szép sorjában! Ehhez kérlek folytasd itt, az Anyalét oldalamon.

Nágák, elefántok, madarak - Viseletek Délkelet-Ázsia szárazföldi térségéből

A Hopp Ferenc Ázsiai Történeti Múzeumban még vasárnapig (augusztus 20.) látható egy igen érdekes kiállítás.

Címe szerint délkelet-ázsiai viseleteket mutat be, de ennél jóval többről van szó.
Már a bejáratnál két érdekes fénykép fogad. Egy fiatal laó lány és egy burmai ifjú fotója.

A rövid folyosó végén pedig egy díszes kapuőrző istenség szobra várakozik.

Ezután a nágát (kigyó) követve belépek az első terembe. Átvetők, edények, szenteltvíztartó, ruhatartó doboz, textilképek a falakon és tárlókban. Csupa finoman megmunkált, szépséget sugárzó holmi.

Az edények között egy különleges darab. A benne lévő papír tanulsága szerint sziám királynéja készítette és ajándékozta Xantus-nak 1869-ben.

A nága út ezután egy olyan terembe vezet, ahol már valóban viseletek találhatók. A térség három népcsoportjának (hmong, jaó, lanten)  ruhadarabjai és ékszerei.

Még egy szépen díszített gyermek hordozó is található a falon.

A következő teremben egy nágán trónoló buddha fogad és a falak mentén jobbára takarók, turbánkendők és vállkendők, tárlókban fatörzsekre tekert szoknyák, néhány blúz, másik három népcsoportot bemutatva (taidam, laó, akha). Egy rövid kis fényképes bemutató e csodás kelmék szövésének titkaiba is bepillantást enged.

A teremből az előző terem felé tekereg kifelé a kígyó, ahol a marionettbábok és bábosok történetébe kapok rövid bepillantást.

Az utolsó teremben faháncsruha és egy brú szobabelső berendezése, meg két sámánfejdísz látható. A kis beugróban pedig egy film forog 1989-ből, ami bemutatja a kéregruha készítésének titkát.

Számomra csodás élmény volt a kiállítás, mert hihetetlen szépérzékkel, csodás mintákkal, finomsággal készített ruhadarabokat láthattam. Néhányat szívesen ki is próbáltam volna, ha lehet.

Őrségi kalandozások hőségriadóval - 2. rész

Kedden reggel ismét péksütemény és tejtermék beszerzéssel kezdtem a napot, majd a minden héten idelátogató vándor ruhaárus portékája között is szétnéztem, mint mindig. Most is találtam egy jó kis felsőt, amit azonban egész nyaralás alatt nem tudtam hordani, lévén harmincöt fok felett igen melegem lett volna benne. Visszafelé benéztem a Harmatfű Oktatóközpontba is friss információkért, de újdonságra itt sem bukkantam.

Ma Velemérig vittük a bicikliket és a templomnál, árnyékban parkoltunk le. Innen Szentgyörgyvölgyön át egyenesen Márokföldre kerekeztünk. 

Többször jártunk már itt, többféle közlekedési eszközzel, de a Sökfás temetőbe sosem tértünk be. Nosza, most megtettük. 

Sajnos a fejfák igen leromlott, a temető kicsit gazos állapotban volt. Hiába, ezeket a sírjelzőket nem az örökéletnek, csupán 2-3 emberöltőre tervezték. Idejük lassan lejár. A következő célpont az Energiapark volt, ahol két éve, a megnyitás után nem sokkal jártunk legutóbb. Azóta az időjárás és a látogatók kicsit lepusztították, de még így is voltak benne érdekes pontok. 

Az Á(r)tjáró legutóbbi ittjártunkkor kezdett kiépülni, most sok érdekes land-art elemet találtunk benne. 

A parkkal szemben a Tündérkert jurtájába is bepillantottunk, de mellbe vágott a meleg. Hát persze, mert csak a jurta lényege, a nemezborítás maradt ki belőle, ami a hőszigetelésről gondoskodna. 

A szomszéd telken közben láttuk a tavaly - a Hétrétország keretében - felkeresett filmes srác lovait átszáguldani. A levendulás, Márokföld másik nevezetessége már letarolva állt, holott tavaly még a két héttel későbbi Hétrétország idején is lehetett saját használatra levendulát gyűjteni. Márokföld egyik legnagyobb nevezetességét, a Kalandparkot viszont a nagy meleg miatt kihagytuk. Inkább elindultunk vissza, Szentgyörgyvölgy felé.

A református templomnál egy kis hűsítő pihenőt tartottunk. A megszokottal ellentétben most jó néhány látogató is nézelődött a nemrég felújított gyöngyszemben.

Velemérben még egy-egy gyors pillantást vetettem az alsó és a felső templomra, majd a bicikliket az autó tetejére helyezve indultunk vissza Őriszentpéterre. 

Közben Magyarszombatfán beugrottunk a Kati cukrászdába egy kis süti és fagyi kóstolóra. Most sem csalódtunk a minőségben. Legszívesebben mindent végigkóstoltam volna, ha lett volna rá kapacitásom. De sajnos nem volt.

Őriszentpéteren most csak áthaladtunk, mert célunk Szalafő volt. Életvízért mentünk az Őrségi Ízek Portájára. Mivel nem én vezettem, én kóstoltam. Az újdonságot, a mézes almapálinkát. Ez olyan jól sikerült, hogy egy üveggel vettünk ebből is. S ha már itt jártunk ismét Szalafőn, hát beültünk az Őrszem fogadóba egy erdei gombalevesre, meg egy tárkonyos ragulevesre. Páratlanul finomak voltak, mint mindig. Józsi bácsi kedvence ellenben túl olajos volt, csalódást okozott. Hiába, itt nekünk csak levest szabad vennünk.