Címe szerint délkelet-ázsiai viseleteket mutat be, de ennél jóval többről van szó.
Már a bejáratnál két érdekes fénykép fogad. Egy fiatal laó lány és egy burmai ifjú fotója.
A rövid folyosó végén pedig egy díszes kapuőrző istenség szobra várakozik.
Ezután a nágát (kigyó) követve belépek az első terembe. Átvetők, edények, szenteltvíztartó, ruhatartó doboz, textilképek a falakon és tárlókban. Csupa finoman megmunkált, szépséget sugárzó holmi.
Az edények között egy különleges darab. A benne lévő papír tanulsága szerint sziám királynéja készítette és ajándékozta Xantus-nak 1869-ben.
A nága út ezután egy olyan terembe vezet, ahol már valóban viseletek találhatók. A térség három népcsoportjának (hmong, jaó, lanten) ruhadarabjai és ékszerei.
Még egy szépen díszített gyermek hordozó is található a falon.
A következő teremben egy nágán trónoló buddha fogad és a falak mentén jobbára takarók, turbánkendők és vállkendők, tárlókban fatörzsekre tekert szoknyák, néhány blúz, másik három népcsoportot bemutatva (taidam, laó, akha). Egy rövid kis fényképes bemutató e csodás kelmék szövésének titkaiba is bepillantást enged.
A teremből az előző terem felé tekereg kifelé a kígyó, ahol a marionettbábok és bábosok történetébe kapok rövid bepillantást.
Az utolsó teremben faháncsruha és egy brú szobabelső berendezése, meg két sámánfejdísz látható. A kis beugróban pedig egy film forog 1989-ből, ami bemutatja a kéregruha készítésének titkát.
Számomra csodás élmény volt a kiállítás, mert hihetetlen szépérzékkel, csodás mintákkal, finomsággal készített ruhadarabokat láthattam. Néhányat szívesen ki is próbáltam volna, ha lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése