Helyi termelőktől Leonard Cohenig

A mai napot a heti - helyi termelői - vásárban kezdtük. Többekkel már régi ismerősökként üdvözöltük egymást, hiszen ötödik éve töltjük nyári szabadságunkat az Őrségben. Az éves méz-ellátmányunkat mindig itt szerzem be, Ellától pedig lekvárt és grillázst veszünk. Közben újabb termelőket is megismerünk, mint most a belga párt, akik 3 éve költöztek ide és gouda sajtot készítenek - nem rosszul.

A piac után következett a biciklibérlés. A Malom udvarán működő kölcsönzőt már tavasszal kipróbáltuk és beváltak a kerékpárjaik. Most is őket kerestük fel, majd hamarosan két kerékpárral távoztunk. Kaptunk gyerekülést, csengőt, lámpát, sárga mellényt és még szervíz ígéretet is, ha valahol elakadnánk.

Egy rövid próbakör után azonban még visszaültünk az autóba, mert ma messzebbre készültünk. Veleméren a templomhoz mentünk elsőnek, mely Aquila János freskóit őrzi, majd Dávid Éva keramikusművész portáját kerestük fel. Éva Budapesten kezdte pályafutását, iparművészként, de hamarosan egyedi utakat keresett. Specialitása a itáliai reneszánsz kerámia és a habán majolika. Párja, Varsányi György japán kerámia technikákkal próbálkozik. Műhelyükben mindből kaphattunk ízelítőt Éva asszony kedves ismertetőjével kísérve. Sőt, az ő jóvoltából a majolika festésének mikéntjébe is bepillantást nyerhettünk.

A következő állomással, mai napunk valódi úticéljával már nem volt ekkora szerencsénk. A Sindümúzeum a Hétrétország ideje alatt csupán ma és csak három óra időtartamra tartott volna nyitva. Ám amikor megérkeztünk, még nem volt otthon a házigada. Telefonos érdeklődésünkre azt a választ kaptuk, hogy majd 40 perc múlva érkezik. Addig hát átgurultunk Márokföldre Leclerc-Szelényi Ulrik portájára, ahol a művész kiszuperált vasszerszámokból összeállított frappáns szobrait vettük szemügyre, valamint felesége ruhakölteményeit csodáltuk meg.

Visszafelé azonban nem volt már idő a Sindümúzeumra, mivel Szentgyörgyvölgyön belefutottunk egy helyi zsibvásárba.

Innen pedig időre mentünk vissza Őriszentpéterre, mivel Simon Attila fotókiállításának megnyitójáról semmiképp nem akartunk lemaradni.

 A Látható észrevétlen képei egy olyan körvakus objektívvel készültek, amivel “éjjeli sötétben is lehet hangyát fotózni”. Attila bevallása szerint egy addig ismeretlen világ tárult fel előtte, mikor először pillantott át az objektíven. Ebből az ismeretlen világból kaphattunk most mi is egy nagyszerű ízelítőt a Pajtaszínház társalgójának falán függő képeken keresztül.

A napot Leonard Cohen dalainak magyar nyelvű változataival búcsúztattuk, melyeket Müller Péter Sziámi AndFriends zenekar tolmácsolásában hallgathattunk meg a Malom udvarán.

 Elsőnek a talán mindenki által ismert Hallelujah, majd a Dance, később a Susan és a Manhattan is elhangzott. Mi ez utóbbit követően hazakerekeztünk a szállásunkra.