Csalódások és váratlan örömök

A mai napot Orfaluban kívántuk eltölteni. Útközben megálltunk a Gatter Fogadónál a Gasztro élmény nevű programra, ami kis csalódást okozott. A rétes nem helyben sült, így nem láthattuk hogyan készül, s számomra az íze sem hozta az Őrségben eddig megtapasztalt élményt. A kolbász vélhetően helyben készült, de azt nem kóstoltuk.

Inkább továbbálltunk, s a Papszerben útba ejtettük az Őrségi ízek portáját. Ildikó, a háziasszony a nagy sürgés-forgás közben is időt szakított ránk, hogy a helyben készülő dödölle és málé receptjét, valamint a készítés apró fortélyait megossza az érdeklődőkkel. Az ízeket tapasztalva én is gyarapítottam az érdeklődők sorát. Ildikó férje addig a szomjas férfinépet kóstoltatta az Élet-vízzel - körte és szilva pálinkával -, melyet stílusosan a kútban tartott.

Sajnos soká nem tudtunk időzni, mert Orfaluban a gyógynövénynap gazdag programja várt minket. Legalábbis ezt gondoltuk. Sajnos a szervezők nem párhuzamos, hanem egymás utáni témákban gondolkodtak, s mivel a gyógynövény túrán résztvevők még nem értek vissza, így nem volt esemény a Teaház és fűszertárban. Ráadásul azt sem tudták megmondani, hogy a programhoz képest eddig közel egyórányi csúszás végül mennyi lesz. Miután körbejártam a kissé elhanyagolt gyógynövény ágyásokat és már az idelátogató kutyások is mind elmentek négylábú barátaikat is magukkal víve, mi is jobbnak láttuk továbbállni.

Gyenes Csilla és Galambos Gyula kárpótolt aztán minket Méhek és gyógyfüvek programjukkal. A délután első felében Csilla kalauzolt végig a birtokon, megállva fáknál és lágyszárúaknál, ismertetve azok hasznát egy esetleges katasztófa helyzetben. Közben birtokuk történetével, jövőbeli terveikkel is megismertetett minket.

A helyben készült ebéd - mi langallót ettünk, de volt leves, paraszt-tál, parázskrumpli, miegymás is - után Gyula szolgáltatta a délutáni programot a méhes és a méhek életmódjának bemutatásával. Mindketten olyan élvezetesen meséltek, hogy elrepült a délután egy szempillantás alatt. Indulás előtt még megszemléltük Csilla teakeverékeit, lekvárjait és megkóstoltuk Gyula mézeit.

Mire leértünk ismét a Teaházhoz, már híre-pora sem volt, hogy sor került itt esetleg bármiféle programra az elmúlt négy órában. Csupán az eldugult illemhelyből volt sejthtő, hogy nagyobb embertömeg járt itt előttünk. Mi is indultunk tehát haza. Szalafőn beurottunk még az Őrszem fogadóba szokásos évi egy Őrségi gombalevesünket elfogyasztani, majd kissé körbejártuk a vélhetően még mindíg nem üzemelő, bár láthatóan teljesen kész Meseházat. Pályázati támogatásból végzett kivitelezésének a tábla szerint öt éve kellett volna befejeződnie, de a lezárt parkolóban feltörő gyom azt mutatta, hogy teljes berendezettsége ellenére sem használják. Vagy nagyon ritkán. Kár, mert ami kint látszik, abból úgy tűnik, hogy a gyerekek kedvence lenne.

Őriszentpéteren viszont a Batha birtok gyermek játékai továbbra is az aprónép kedvencei. Talán ezért is hagyták kint estére őket.

Számunkra viszont az esti programot Berecz András előadása jelentette.

Feltöltődés

Ma pihenőnapot tartottunk Hétrétországban. Az Iciri-piciri játszóházban tett látogatást követően visszaadtuk a bérelt bicikliket és a Csoda-lakat program mai kínálatát vettük szemügyre. Az arcdiagnosztikát, néma coachingot és a Bach-virágterápiát kipróbáltuk, a hamuban sült pogácsát megkóstoltuk, a szalmabálákra pedig felcsücsültünk pihenni. A vesszőfonást innen lestük.

Délután aztán felkerekedtünk és átgurultunk Simon Attila világjáró fotográfus kisrákosi portájára.  Az apropó egy olyan koncert volt, melyen egy 1874-ből származó Bősendorfer zongorán került bemutatásra Muszorgszkíj ugyanezen évben komponált műve, az Egy kiállítás képei című darab.

Mivel sokunkat érdekelt a házi-koncert, így kicsinek bizonyult a 40 székkel berendezett műterem.

Többen az udvaron leterített pokrócokon heveredtünk le, míg mások a szemközti szín alatt elhelyezett padokon foglaltak helyet.

A koncertet tovább gazdagította, hogy az előadó, Tóth László minden tételhez magyarázatot is fűzött, továbbá kihelyezte az adott tétel alapjául szolgáló festmény képét is, már ha beazonosítható volt.  

A koncert után Kisrákoson maradtunk még, hogy Sütő Gábor portáján megtekintsünk egy villamos és két vasúti modellt működés közben.

Nagyrákoson Baksa Eszter portáján tehenekkel, disznókkal, kecskékkel, birkákkal és persze kiscicákkal ismerkedhettek meg a látogatók, illetve kóstolhattak friss házi tejet, palacsintát, aszalt almát, vagy vásárolhattak szárított vargányát, hagymát.

A szállásunkon elfogyasztott vacsora után még belehallgattunk a 30Y frontmberének, Beck Zoltánnak a szerzői estjébe is. Aztán pihenőre vonultunk.

Mezei füvektől a mezőségi dallamokig

Mai napunk a kondorfai füvesasszonynál indult, aki nyolc éve indította melegházas gyógynövény- és fűszerkerjét. Napi küzdelmet folytat az őzekkel, a kéretlen tanácsadókkal, a földibolhákkal, a kegyetlen agyagos talajjal, s még ki tudja ki mindenkivel. De nem olyan fából faragták, hogy feladja.

Mi azonban egy idő után mégis továbbálltunk, hogy időben érkezzünk következő állomásunkra, a Kislánykertbe. Itt a vállalkozó szelleműek pálcikababát, virágkoszorút, tarisznyát, karkötőt varázsolhattak maguknak, vagy kirpróbáhatták a kosár-körhintát, a gólyalábat, építhettek vasutat, s akár bábozhattak is. Miután mi is alaposan kivettük részünket a feladatokból, innen is továbbálltunk.

Ispánkon Illés Judit festőművész meseszép és fenyőillatú gerendaházát, valamint festményeit csodálhattuk meg elsőként.

Ezután egy következő érzék stimulálása következett a kézműves csokoládéműhelyben. Erős György ízrestaurátor szemléletes és lendületes előadása után mi sem tudtunk ellenállni az édes csábításnak.

Az érzékek kényeztetésének következő állomását a viszáki szeszfőzde jelentette, melyet már messziről elárult jellegzetes illata. A cseresznye, alma, körte képviselte a tiszta pálinkákat, de lehetett kóstolni ágyas diót, málnát, meggyet és szamócát is. A kóstolás közben pedig alapos ismertetést hallhattunk a pálinkafőzés folyamatáról, ha már a szemléltető eszközök helyben voltak.

Mivel még volt egy kicsi a délutánból, így a kerámiafestésre is benéztünk, ahol számos gyerek és felnőtt szorgoskodott ecsettel a kezében. Mi is beültünk persze a sorba.

Mire végeztünk, nyakunkon volt a zivatar. Gyorsan biciklinyeregbe pattantunk tehát és a legrövidebb erdei úton iszkoltunk haza. Szerencsére az eső másik utat választott. Vacsora után tehát még lekerekeztünk a Malomhoz, ahol ma a népzenéé volt a színpad. Táncház és koncertek váltogatták egymást.

Méhek és zöldségek

Mai kalandozásunk Hétrétországban a határ másik oldalán kezdődött. Hodoson kerestük fel Peilschmidt Viljem portáját, ahol a méhészet rejtelmeibe nyerhettünk egy röpke bepillantást és kóstolhattuk meg az idei gyűjtés eredményét. Viljem édesanyja jóvoltából pedig mézeskalácsot ropogtathattunk.

Ha már átruccantunk Szlovéniába, akkor útba ejtettük Selo település határában a Szent Miklósról nevezett körtemplomot, melynek freskóit ismeretlen mesterek készítették a XIII. és XIV. században.

 Selóhoz igen közel fekszik - már a határ magyar oldalán - Magyarszombatfa, ahol ifj. Albert Attila műhelyében pillanthattunk be a fazekasmesterség fortélyaiba.

Következő állomásunk Kerkafalva volt. Takács Nándor a bogárgyűjteményét, míg Katica asszony a mézeskalács sütés rejtelmeit tárta a porta látogatói elé. Utóbbi esetében a vállalkozóbb kedvűek a gyakorlatban is próbát tehettek. Az eredmények magukért beszéltek.

Kerkafalváról már a vihar kergetett tovább Őriszentpéterre, ahol a Malomban Dér Denisa mesélt a nyers ételek áldásos hatásairól. Az előadást követően a zöld turmixokat meg is kóstolhattuk és Denisa a résztvevők problémáira is ajánlott hasznos zöld növényeket.

Bár Denisa szavai és egész lényének hatására elhatároztam, hogy otthon magam is készítek majd zöld turmixokat vízből és kertünk növényeiből, azért vacsoránkat még a hagyományos őrségi ételeket kínáló Hársfa Fogadóból vittük szállásunkra.