Negyedik napunkon Szlovéniában kezdtünk Ábrahám Klaudia és Borisz portáján.
Klaudia kedvtelésből kezdett festeni. Kezdetben képeket, de később az ékszerek, tálak is bekerültek a repertoárjába. Portájuk hihetetlen harmóniát áraszt és kifinomult ízlésről tesz tanúbizonyságot.
Közvetlen kedvességük, nyitottságuk pedig magával ragadja a vendéget. A Szentgotthárdról származó, de apai ágon hodosi Klaudia, aki a helyi magyar újságnál dolgozik, szívesen mesél a képek, ékszerek készítésének körülményeiről, módjáról. Az egyik kép például a közeli kis templomot ábrázolja. Ezt Borisznak festette.
Képei hol helyi ihletésűek, mint a hodosi házat ábrázoló, vagy szalvéta, internetes kép adja az ihletet.
Az ékszerek egy csoportját a kerámia medálok képviselik, melyeket Magyarszombatfa fazekas polgármestere, Albert Attila kezdeményezésére és közreműködésével készít. A kerámia alapokat Attila készíti és égeti is ki, miután Klaudia a mázas díszítést megalkotta rajtuk. Attilával a közös munkájuk tálakkal kezdődött, melyek néhány darabját megcsodálhattuk kertjükben.
Klaudia ékszerei nemcsak kerámiára, de fára, fém alapokra is készülnek, sőt mutatott olyan gyűrűt, ami gombból készült.
Újabban az akrilfestés terén a pöttyöző technikát is alkalmazza mandalaképként vagy dísztárgyakra, mint képkeret, tükör.
Míg Klaudia lelkesen mutatja alkotásait és oszt meg műhelytitkokat a látogatókkal, addig Borisz, aki tősgyökeres hodosi, különleges pálinkáit kóstoltatja az érdeklődőkkel. Készít például boróka és berkenye pálinkákat, melyek igazi specialitásnak számítanak. Tökmagolajuk pedig verhetetlen. A kert végében láthattuk az idei töktermést, melynek magjai hamarosan a közeli olajütőben adják majd át értékes olajukat.
A következő porta Könye Andrásé volt, aki a kosárfonásban jeleskedik.
Ezt már felnőtt fejjel, apósától tanulta, bár nagyapja is készített kosarakat András gyermekkorában. A vesszőket saját maga telepítéséből szerzi és dolgozza meg használat előtt. A főzéshez és a héj leszedéséhez maga alkotta meg eszközeit. A kert végében láthattuk a hatalmas hordóból átalakított kádat, ahol órákon át főzi a vesszőket.
Hodosról Kercaszomorra vezetett az utunk. Szomorócon, már a Szlovén határ közvetlen közelében áll Soós József portája, ahol a kerek perec fonogatást próbálhatta ki gyerek és felnőtt Andrea segítségével és iránymutatásával.
Míg az eredmény megültére vártunk,
megkóstolhattuk József házi langallóit is, melyekkel az őrségi vásárokban is jól szokta lakatni a látogatókat. Készült itt zöldséges, kapros-tejfölös, sajtos egyaránt szalonnával vagy szalonna nélkül.
Az alaphoz rozskovászt használt, melyet búzaliszttel és titkos fűszer összetevőkkel dagasztott össze. A laktózérzékenyekre gondolva olajat és nem tejet használt a tésztához. A társaság kedélyeit egy látogatókkal érkezett kiskutya is javította.
Hamarosan a porták bemutatását végző Simon Attila fotográfus is betoppant. Munkája végeztével azért ő is megkóstolta József langallóit.
Következő állomásunk Márokföld volt, ahol rövid látogatást tettünk Pölcz Móni Sajtoldájában.
Igaz, hogy a sajtkészítő műhelybe nem kaptunk bebocsáttatást, de láttuk a tejet adó kecskéket és kóstolhattuk a tejükből készült sajtot, sajtkrémet.
A közeli Gödörházán Andor és Szilvi portáját látogattuk meg.
Itt látható az Atilla Bőrművész Műhely és tapasztalható az Archaik Önismereti Kert.
Attila és Szilvi már eddig nagy utat járt be (Andor szó szerint is, mivel Erdélyből származik, Szilvi inkább képletesen, mert Őriszentpéteren, Baksaszeren nőtt fel, bár tanult Sopronban is), de telve vannak tervekkel közös vállalkozásukat illetően. Fontos számukra tapasztalataik és belső kincseik megosztása, ezért hozták létre az Önismereti kertet, tartanak képzést és beszélgetnek szívesen a portára látogatókkal.
Andor bőrtárgyai kézzel készülnek és egyedi tervezésűek, melyben Szilvi van aktív segítségére.
A nap utolsó programpontja Szalafőn volt. Papp Jánosné portáját látogattuk meg, ahol hőkkönsütt perec és rétes készült. Bár szinte zárásra érkeztünk, a porta telve volt még rétesre és perecre váró látogatókkal. Margit néni kérésünkre még az utolsó kis tésztamaradékkal bemutatta a réteskészítés fortélyait.
Persze lelkes segítőkre is akadt.
Közben elkészült a kemencében a perec,
a sütőben pedig az utolsó adag rétes.
Már esteledett, mire az elégedett és jóllakott látogatók elhagyták a portát és a házigazdák megkezdhették jól megérdemelt pihenésüket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése