Harmadik napunk Hétrétországban.
Ma Simon Attila portján kezdtünk Kisrákoson. A világjáró fotográfus szombaton délelőtt a Pajtaszínházban tart majd élménybeszámolót az USA 11 nemzeti parkjában tett kiruccanásáról. Ennek "főpróbáját" megtartotta ma szűk körben a nyitott portáját meglátogatók számára. A képek és Attila szokásos közvetlen stílusa annyira elvarázsolt, hogy mindössze egyetlen fényképet készítettem nála.
A csodás tájakat nézegetve repült az idő. A Mesa Verde egykor nyilván zöld, ma kissé kopár vidéke a sziklába vájt indián lakásokkal. A sűrű havazásban láthatatlanná vált Grand Canyon. Las Vegas végeláthatatlan lapos városa. A Bryce Canyon szédületes csipkés sziklái a mélytányérra emlékeztető hatalmas kráterben. A medvék elleni védekezési módok. A sátorhelyre várók hosszú sora. A motelek kényelme. A csodálatosan fotózott számos napfelkelte. Mind mind mély nyomokat hagytak bennem. De egyszer csak elfogytak a képek és nekünk is ideje volt tovább indulni.
Szaknyér volt a következő állomás, ahol három portát is meg szerettünk volna látogatni.
Kiss Norbert illóolaj lepárló műhelyében kezdtünk. A műhelyben halk, kellemes zene szólt, a teraszon függőágyak, bent egy hintaszék, karosszékek, függőágy és szőnyegekkel letakart padka várta a látogatókat. A két réz lepárló és a hidrolátumok képezték a fő látványosságot, de azért akadt más néznivaló is.
Norbi pedig mesélt a hirdrolátum és illóolajkészítés alapjairól, a levendulák megkülönböztetéséről, a hamisítások felismeréséről és még számos érdekességről. A száraz tudást izgalmas szaglálódás követte. Két tesztcsík alapján különböztettük meg a valódi és a kőolajszármazékkal kevert levendula illóolajat.
Végezetül a hidrolátumokról olvasgathattunk és szagolhattuk, próbálgathattuk őket. Ha akartunk, vásárolhattunk is.
Norbert közvetlen szomszédságába sétáltunk át ezután, a kedves festő házaspárhoz. Szkladányi Annamária és Balaskó Árpád pajtájában kellemes, képeikkel körülvett környezetben is eltöltöttünk egy kis időt.
Annamária épp érkezésünkkor fejezett be három hennás kézfestést és egy arcfestést.
Hamarosan a mi arcunkra is került egy szép motívum, miközben Szaknyérba településük és itteni harminc évük élményeiről beszélgettünk. A festmények mellett az Annamária által illusztrált mesekönyvekbe is belepillanthattunk.
Az utolsó állomás Ligeti-Balogh Andrea és Ligeti Zoltán Vadregényes portája, a porta vadregényes boltocskája volt. Mintha egy mesevilágba csöppentünk volna.
Az Érdről egyik napról a másikra egy éve áttelepült házaspár két keze kemény munkájával tette lakhatóvá a régi portát, csinosítgatta a kisboltot.
Az itt talált és az Andrea által hozott fabútorok hangulatos keretei a boltocskának.
A patakra lefutó kert is sugározza a harmóniát.
Hamarosan azonban indulnunk kellett, mert szerettem volna a Vörös jurtában késő délután szervezett előadásra időben odaérni. Sikerült.
Itt női minőségeinek harmonikus megéléséről, női és férfi erőnk egyensúlyának megteremtéséről folyt a szó, majd illóolajok segítségével kerestük a bennünk harmonikusan, vagy kibillenten működő minőségeket. Krekó Kata személyisége és a hely maga olyan vonzerőt gyakorolt, hogy alig akartunk hazaindulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése