Űrkiállítás - Gateway to SPACE

Összességében azt kell mondjam, nem bántam meg, hogy megnéztük. Számtalan érdekes dolgot tudtam meg az emberiség nagy tettével, az űrutazással kapcsolatosan és láttam sok izgalmas kiállítási tárgyat, de...

... azért a szám ízét elég sok dolog keserítette. Egy részük talán csak figyelmetlenség a magyar kiállítás kivitelezői, illetve szervezői részéről, mások már az eredeti kiállításban kódolva voltak.

Gagarin űrruhája, Fotó: F-K Cs.

A kiállítás honlapján  az áll, hogy "3000 négyzetméternyi területen merülhetsz el az űrutazás lélegzetelállító történetében, miközben saját bőrödön tapasztalhatod meg, hogy milyen érzés asztronautának lenni". Megtekintve a kiállítást, azért ezt a kijelentést kicsit túlzónak tartom. Az űrutazás történetéről szóló részen több hiányosság is van, az asztronauta lét néhány momentumának megtapasztalásáért pedig külön zsetonokat kell vásárolni az utolsó előtti teremben és hosszabb-rövidebb ideig várakozni, hogy sorra kerüljünk.

De mindezek előtt az első és legnagyobb problémám, hogy bár a nagy csinnadrattával beharangozott kiállításra gyerekeket is várnak, mégis épp az ő igényeiket meglehetősen korlátosan elégítik ki. A kiállítás amerikai, ezért mindenhol angol nyelvű a szöveg, egyes helyeken viszont hiányzik a fordítás. Az Apolló program állomásairól például hatalmas tablók tudósítanak - kizárólag angolul. (Az már csak hab a tortán, hogy az egyik tabló fordítva került elhelyezésre, emiatt két repülés helye felcserélődött az időben.) A legtöbb helyen a fordítások hosszú lábakon álló kis táblákon kerültek elhelyezésre, ezeket azonban az alacsonyabb gyerekeknek nem oly könnyű felérni.

Űrsiklók, Fotó: F-K Cs.

A kiállítás témájához egyébként illeszkedő sejtelmes világítás tovább nehezíti az olvasgatást. A modern ledes technika korában talán lehetett volna módot találni a szövegek helyi megvilágítására.

A kiállítást színesítő filmbejátszások magyar felirata sajnos több alkalommal pontatlan vagy hiányos. És még felnőttek számára is sokszor túl gyors.

S hogy még egy kicsit a hiányosságoknál maradjak, meg kell említenem a kiállítás alapkoncepcióját. A cél, felvillantani fontos részleteket az emberiség nagy kalandjának, az űrutazásnak a történetéből.

Holdraszállók kézmintája, Fotó: F-K Cs.

Alaptermészetem, hogy szeretek a kiállításokon minden betűt elolvasni. Ebből általában összeáll a kiállítás végére egy kép a fejemben. Sajnos itt olyan nagy a téma, hogy a kezdetekről szóló rész sehogyan sem állt össze számomra. Sokat segített volna, ha egy kronológiai táblát helyeznek el mindjárt a kiállítás elején, ahol az első űrrepülésig vezető út fontos megállóihoz tartozó nevek és információk szerepelnek. Ennek és az űrkutatás történetéről való korábbi ismereteimnek hiányában csak frusztrációt éreztem, hogy itt egy csomó információmorzsa, de nem értem miként és miért került oda. A kiállítás többi részén enyhült a nyomasztó érzés, de azért néha-néha felbukkant: ki ez, mi ez és miért van itt tulajdonképpen. Sokszor a táblákon szereplő információk alapján nem derült fény a kérdéseimre.

Holdjáró, Fotó: Fekete-Kállai Csaba

Zavart az is, hogy az űrversenyben résztvevő két nemzet (az orosz és az amerikai) közül az oroszokról mintha hiányoztak volna egyes információk. Mintha hiányzó lépcsőfokok lettek volna. Értem, hogy amerikai a kiállítás, de azért a versenyben sokáig az oroszok vezettek. Ebben a témában is sokat segített volna egy kronológiai tábla.
De, hogy az értékekre térjek, számos látványelem gazdagítja a tárlatot. Gyerekek, felnőttek állnak sorba izgatottan, hogy megérintsék a holdkőzetet (ami számomra olyan tapintásúnak tűnt, mint egy darab műanyag). Alaposan szemügyre lehet venni a holdjáró másolatát - az eredeti példányok a Holdon maradtak -, melynek kerekei magyar találmányon alapultak. Már a kiállítás elején lehetőség nyílik "kikukucskálni" az űrbe a Nemzetközi Űrállomás kupoláján át, korabeli felvételeket szemlélve. Az első teremben megtekinthető Jules Verne Utazás a Holdba című regényének elképzelt – ágyúból kilőtt – töltény alakú, piros selyemmel bélelt rakétájának életnagyságú makettje.

Pilótafülke, Fotó: F-K Cs.

Több helyen lehetőség nyílik pilótafülkékbe betekinteni, vagy akár a székekbe is beülni. Furcsa érzés a MIR űrállomás egy részének eredeti méretben felépített makettjébe belépni (sajnos az üléseket itt nem lehet kipróbálni), mivel a helyiséget kicsit megdöntötték, s ettől a belépéskor a látogatót enyhe hányinger, vagy szédülés fogja el.  Láthatunk kiállítva űrruhákat, műholdakat, valamint űrhajó és űrsikló maketteket is. Szemügyre vehetjük az első holdraszállók kezének gipszmásolatát, amit a személyre szabott kesztyűk miatt készítettek.

ŰrWC, Fotó: F-K Cs.

Az érdekességek közé tartozik az űrbéli toalett is, melynek használatáról még filmbeli magyarázatot is hallhatunk.

Természetesen van részletes magyarázat és kisfilm arról is, hogy milyen élelmiszereket és hogyan lehet fogyasztani az űrben. Kiállították például Farkas Bertalan, az első magyar asztronauta élelmiszercsomagját is.

Űrbeli táplálék, Fotó: F-K Cs.

A látványt és az ismeretek tárházát számos korabeli tévéközvetítés, illetve szakértői kisfilm is gazdagítja. Ezek egyikéből tudhatjuk meg, hogy miért is van szükség a szkafanderre, mi hűti és miként oldja meg benne kis- és nagydolgát az űrhajós. Láthatjuk, miként tudósítanak Gagarin, az első asztronauta moszkvai ünnepléséről, illetve közvetítik, hogy az első Holdra szállók kitűzik az amerikai zászlót. Egy rövidfilm erejéig a kiállítás szervezői azon űrhajósoknak is emléket állítottak, akik már eltávoztak közülünk. Köztük van az a hét űrhajós is, akik a Challenger űrsikló 30 évvel ezelőtti tragédiájakor lelték halálukat.

Az utolsó előtti teremben pedig próbára tehetik ügyességüket - zsetonok és némi sorbanállás fejében -, akiket vonz az űrhajóslét. Kipróbálható az F18-as vadászrepülő, vagy az űrsikló szimulátoron; az űrsétát modellező zéró gravitációs berendezés, a bátrabbaknak pedig a 360 fokos giroszkóp (melyben mindhárom dimenzió mentén megpörgetik az embert). 
A legutolsó teremben az amerikai űrkutatás jövőjéről, közeli és távoli tervekről tekinthetünk meg egy kisfilmet. 

Ha nem nagy reményekkel vágunk neki a kiállításnak és értékelni tudjuk az érdekességeket önmagukban is, illetve a pénztárcánk is megenged egy ilyen kiruccanást, akkor érdemes egy próbát tenni.