TV Maci lakásán jártunk...

Nem, nem viccelek! Tényleg ott voltunk. Vele is találkoztunk. Ha akartam volna, lehuppanhattam volna az ágyára, vagy beülhettem volna a karosszékébe. Esetleg adhattam volna neki egy jóéjtpuszit. Ugyanis már pizsamában volt. Az Ő kedvéért elvállaltam még azt is, hogy én mondjam az esti híreket. De kezdjük inkább az elején.

Fotó: Hargitai

Az Újpesti Városvédő Egyesület tagjaként izgalmas kiránduláson vettem részt az MTVA (Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap) Látogatóközpontjában. A Kunigunda útja és a Bojtár utca találkozása Budapest III. kerületének egy kevéssé lakott, gyártelepekkel tarkított része. Az MTVA adótornya már messziről látszik. A magas torony tövében két hatalmas üvegpalota helyezkedik el. Ezek egyikében üzemel a Látogatóközpont.

Forrás: www.mtva.hu

Ezt azonban ne úgy képzeljük el, mint egy elkülönített helyet az épületen belül, hanem mint egy túrát, melynek során az MTVA valóságos életének egy-egy darabkájába kukucskálhatunk be pár pillanatra kísérőnk segítségével.

Emiatt tilos a túra során fényképezni – leszámítva a fogadásunkra küldött Süsüt és a végén búcsút integető TV Macit -, a csoporttól leszakadni, enni és inni, hangoskodni, vagy bármi más módon az MTVA dolgozóinak munkáját zavarni. Ezt a célt szolgálja az is, hogy csupán hétköznapokon fogadnak látogatókat, akkor is csak napi két, maximum 20 fős csoportot. Egy ilyen csoport tagja voltam én is.

Forrás: www.mtva.hu

Marconi MK IV.
Forrás: www.mtva.hu

Forrás: www.mtva.hu

   
A porta mellett várakozó csapatunkat egy kedves hölgy kalauzolta el a ruhatárig. Utunkat már itt, a tágas előtérben is régi rádiók és kamerák szegélyezték.
Rövid várakozás után végleges kísérőnk, Steinczinger Katalin is megérkezett első állomásunkra, az Irodaépület aulájába, ahol számos, a televíziózás hőskorából származó tárgy volt kiállítva.
Az egyik, ami nagyon megragadta a figyelmemet, egy 1960-ból származó filmfelirat-vetítő volt. Ez az elmés magyar szerkezet tette lehetővé, hogy a televízió nézői felirattal ellátva láthassák az adásba kerülő filmeket. A gép mintegy diavetítőként működve feliratot vetített az aktuális filmre.
Ezt az összevetített filmet közvetítette egy kamera és így továbbították adásba. Figyelem! Ezek a kamerák nem rögzítenek. Ezek csak veszik a képet, a rögzítés a velük összekötött képrögzítő berendezés dolga.
Ilyen volt például az a készülék is, amelyért annak idején a sportrajongók lehettek igen hálásak. Az Ampex VPR 2 professzionális képrögzítő 1980-ban már képes volt arra, hogy a rögzített filmet a lejátszáskor lassítani, vagy akár megállítani is lehessen. Micsoda előny volt ez a góloknál!
A Marconi MK IV. fekete-fehér stúdiókamera 1963-ból származott. Mivel ekkoriban még nem tudtak a kamerákkal zoomolni, ezért 4 objektívje volt, melyeket egy kar segítségével forgathatott az operatőr, hogy a megfelelő képkivágással továbbítsa a film adott részét.
Ezt a kamerát láthatták hosszú évekig a Híradó szignáljában a nézők. Megszületése egy véletlennek volt köszönhető: egy operatőr felvette, amikor egy gyártásvezető játékból odaállt a kamera mögé és azt lassan az operatőr felé fordította.

Itt látható kiállítva a Magyar Televízió 1957-ből származó első filmfelvevő kamerája is, egy Arriflex ST 16, melyet nagyon szerettek a vele dolgozók. Az ok egyszerű volt: gyönyörű felvételeket készített és sosem romlott el. A mai napig működőképes, csak eljárt felette az idő. Ez a gép képes volt filmfelvételre, azaz rögzítésre, de az esti adásba kerülés előtt még hosszas utómunkálatokra (előhívás, vágás) volt szükség.

Arriflex ST 16
Forrás: http://www.mtva.hu

A kamera kezdetben némafilmeket készített, a hozzá tartozó szöveget a hírolvasó olvasta be, vagy kellemes zenét játszottak alá. Amikor már a hangfelvétel is megoldhatóvá vált, akkor ezt a kamerát egy nagy zajcsillapító tokba helyezték, mert bár a felvételei gyönyörűek, ámde igen zajosak voltak.

A régi berendezések nézegetése közben egyéb érdekes információkkal is gazdagodtunk. Megtudhattuk például, hogy a Szabadság téren lévő régi székházból költöző Magyar Televízió nem egyedül érkezett a Kunigunda útja 64. szám alá. A modern épületekből álló komplexumban 6 közszolgálati televízió és 7 közszolgálati rádió műsorai készülnek, sőt, a Magyar Távirati Iroda is itt kapott helyet. A Magyar Televízióból, a Magyar Rádióból, a Duna Televízióból és az MTI-ből alakult MTVA-nak több mint 2000 dolgozója van. Azt is felelevenítettük egy kérdezz-felelek során, hogy az elmúlt év december elsején ünnepelte a hazai rádiózás a 90. születésnapját, míg a Magyar Televízió első adására 1957. május 1-jén került sor, húsz évvel lemaradva Nyugat-Németország és Anglia mögött. 

Forrás: www.mtva.hu

Visszaemlékezhettünk arra is, hogy a hőskorban még mennyire más volt a televíziózás, mint napjainkban. Sokáig fekete-fehérben készültek a filmek és a televíziók is csak fekete-fehérben játszották le az adást. A hazai televíziózás első színes képrögzítő berendezése 1968-ból származik. A 400 kg-os monstrum 90 perc rögzítésére volt képes. Egy-egy orsója is 10-10 kg-t nyomott. A gép egyébként a legnagyobb titokban és darabokra szedve érkezett diplomáciai úton, Nyugatról. Ez az Embargó és a COCOM-lista idején érthető is volt. A kommunizmus idején egyébként az angol nyelvű gépkönyv alapján történő összeszerelés is komoly fejtörést okozott a szakembereknek. A gépet nem csupán szállítása során, de összeszerelését követően is titokban kellett tartani. Még fedőnevet is kapott: TR5. Egyébként nem csak a gépek, de bármiféle alkatrész behozatala is tilos volt, ezért hamar meg kellett kezdeni az után gyártást.

Kezdetben heti egy, majd két, illetve egyre több adásnap volt, de a hétfői adásszünet egészen 1989-ig tartotta magát. Ezért lephetett meg mindenkit, amikor 1980. május 26-ára, egy hétfői napra a műsorújságban adás szerepelt. A titok nyitjára akkor derült fény, amikor a hivatalos adást megszakítva sugározni kezdték a képsorokat Farkas Bertalanról, az első magyar asztronautáról.

A televíziózás hőskorában napi 3-4 óra volt csupán az adásidő, jellemzően délután és este. Sok volt a színházi előadás, a koncert közvetítés és a sportesemény. Ekkoriban csak élő, egyenes adás létezett, így az abban szereplők nem tudták visszanézni teljesítményüket. Kísérőnk szerint Antall Imre mesélte egyszer, hogy már jó régen televíziózott, amikor végre megláthatta magát egy visszajátszott adásban.

A televízió számtalan tehetségkutatónak adott régen és ad ma is teret. A régebbi időkben ott volt a Táncdalfesztivál, a Felszállott a páva, a Riporter kerestetik és a Ki mit tud, míg napjainkból említhetjük a Virtuózokat, vagy A Dal című produkciót. De vajon hogyan szavazott a hőskorban a közönség a neki tetsző produkcióra? Hiszen nem volt még mobiltelefon, vezetékes telefonja is alig valakinek. A posta meg napokat vett volna igénybe. Egy nagyon kézenfekvő módszer született erre: a villany felkapcsolásával megnőtt a terhelés, ami mérhető volt az áramhálózaton. Ezt használták fel a szavazás eredményének megállapítására.

A televízió-történeti érdekességek meghallgatása és a hőskorból származó tárgyi emlékek alapos szemrevételezését követően egy 10 perces intenzív vizuális élményben is részünk lehetett a közeli vetítőteremben. Az érdekes bejátszásokból álló montázs egy 1956-os Filmhíradó részlettel kezdődött, mely a Széchenyi-hegyi TV-adó építési munkálatairól tájékoztatott. A továbbiakban a montázs képeit Gudel-Takács Gábor és Varga Edit érdekes információi egészítették ki. Ezekből megtudtuk például, hogy 2011-ben olvadt össze a Magyar Televízió, a Duna Televízió, a Magyar Rádió és az MTI; a Magyar Televízió 52 év után költözött el a Szabadság térről; a felvétel készítésének idején 4 televízió és 8 rádióadó üzemelt az MTVA keretei között; továbbá a közvélemény kutatások eredményei szerint a nézők az MTV Híradót ma is hiteles információforrásként tartják számon. A képsorok segítségével olyan régi kedvenceinkkel találkozhattunk a vetítővásznon, mint a Tenkes Kapitánya, Süsü, Abigél, a Mézga család, Kántor és Frakk. Láthattuk Pécsi Ildikó és Antall Imre Rómeó és Júlia paródiáját.

Megtudhattuk, hogy 180 ezer órányi tévéműsort őriz az MTVA Archívuma, mintegy 32.500 km-nyi filmen. Ezen archívumból láthattuk viszont Mazsolát és Tádét, Szörényi Leventét, Hofi Gézát, valamint Dajka Margitot és Páger Antalt a Társkeresés című filmben.

Forrás: www.mtva.hu

A vezérlő szerepének említése kapcsán olyan emlékezetes műsorok képsorai villantak fel, mint a Van benne valami, az Ablak, A hét, a Nulladik típusú találkozások vagy a Híradó. A régi hírbejátszásokban neves közéleti személyiségek hazai látogatásáról is láttunk képeket: II. János Pál pápa, Margaret Teacher, II. Erzsébet brit uralkodónő, illetve Károly herceg, a Dalai láma, vagy Putyin, orosz elnök. A Stúdió bemutatása kapcsán sportesemények képei villantak fel műkorcsolyáról, vízipólóról, úszásról, sportlövészetről, fociról és evezésről. Megtudhattuk, hogy a Magyar Televízió 1960 óta tudósít minden olimpiáról és nézőinek száma az 1968-as mexikói olimpia idejére érte el az 1 millió főt, valamint Mr. Tus – Hegedűs Csaba, birkózó - volt a 100. magyar olimpiai bajnok (az 1972-es müncheni olimpián). A képsorokon végigtekintve egyet kellett értenem Varga Edit televíziós műsorvezetővel abban, hogy a Magyar Televízió értékeket közvetít.

A filmvetítést követően az Irodaépületet egy tűzgátló ajtón át elhagyva jutottunk át a stúdióknak helyet adó épületrészbe. Célpontunk, a 3-as Stúdió felé haladva észrevettem, hogy előterében „Smink” terem, közvetlen mellette pedig „Kamera, hangtár és tartózkodó” található. A Stúdió, ahová belépünk, a Duna Televízió naponta jelentkező Család-barát című műsorának forgatási helyszíne, ennek megfelelően a terem egyik felének berendezése állandó.

Forrás: http://dekorella.hu/wp-content/uploads/2013/09/Dekorella-Csal%C3%A1dbar%C3%A1t-3.jpg

Gondos kezek, bár minden délelőtt zajlik forgatás, a bútorokat védő huzattal takarták le. A másik térfélen időnként egyéb műsorokat is forgatnak, amihez felépítik, majd elbontják a díszleteket. Ilyen 300 nm-es, közepes méretű stúdióból több is van az épületben, például sportesemények közvetítésére. A kétszer ekkora, 600 nm-es 1-es stúdió ad helyet a Magyarország szeretlek című produkciónak, az olyan zenei programoknak mint például a Virtuózok, vagy A Dal, illetve az egyéb, közönség részvételét is igénylő műsoroknak, mint a Fábry Show. A szintén nagyméretű 7-es Stúdióban zajlanak például a Ridikül felvételei. Az épületben vannak még kisméretű virtuális stúdiók is. Mivel az ezekben zajló felvételek a Blue és a Green Box technikán alapulnak, nincs szükség díszletre, így nagy térre sem. Korábban ilyen stúdiókból közvetítették az Időjárás jelentést. Akkoriban a bemondó csak a kontrollmonitoron látta, amiről beszélt. Mióta beköltözött a műsor a Híradó stúdiójába, már egy monitorfalon kivetítve élőben is nézheti, amiről beszél.

Azt is megtudhattuk kedves kalauzunktól, hogy a műsoroknak nem csupán a koreográfiája szigorúan kötött, de a műsorvezetők ruhatárát is a stylist határozza meg a szerződött ruhagyártó cégek kollekcióiból válogatva. Persze azért a ruhapróbán lehet egy kicsit egyezkedni. Ezután a fejünk felett lévő több mint 100 lámpára terelődött a szó. 

Forrás:

http://www.mtva.hu/hu/mtva-latogatokoezpont/mtva-latogatokoezpont-3d-ben

Szörnyülködtünk, hogy minek ide ennyi, amíg meg nem tudtuk, hogy minden műsorban, minden szereplőnek legalább 3 fényre (főfény, derítőfény és még egy) van szüksége. Mivel a szereplők egy adott műsorban esetleg helyet is változtatnak, ezért annyiszor 3 fényre, ahány helyszínen tartózkodnak a műsor során. Emellett a díszleteket és a hátteret is meg kell világítani. A korábban említett virtuális stúdiókban árnyékmentes, homogén világítást használnak, míg a nagyobb stúdiókban forgatott műsorok, például A Dal esetében, számos fényeffekt lámpa is helyet kap az alapfények mellett. Ezeket természetesen csak a produkció idejére szerelik fel. A hangulatot tovább fokozza néhány stúdióban a monitorfal, melyeken bármi megjeleníthető. Az itt felszerelt világítást nézegetve feltűnt, hogy egyes lámpákra fekete zsákok kerültek, melyek a fényt egy fehér anyag előtt lévő fekete rácsozaton keresztül tudják csak átengedni. Mint megtudtuk, ezek biztosítják az emberi arcok megvilágításához szükséges lágy fényt. Ha nem így lenne, kíméletlenül látszódna a felvételen minden apró bőrhiba. Eszerint a sminkes mellett nem árt a fővilágosítóval is jóban lenni. A lámpákat ugyanis az adásterv alapján ő állítja be, esetenként növelve vagy csökkentve is a már fent lévők számát. A finomhangolás az adás előtti kamerapróbán történik. Utána már nem nyúlnak a lámpákhoz fizikailag, mert az zajjal jár. Csak az erősségüket szabályozzák egy fénypultról. Azt is megtudhattuk, hogy bár az MTVA-nak van szünetmentes áramellátása, áramszünet esetén ezekben a stúdiókban nem tudnak forgatni, olyan nagy a lámpák energiaigénye.

Természetesen kamerából is többet láttunk a helyszínen, melyek különböző beállításokban dolgoznak, hogy váltani lehessen közöttük a műsor során. Az egyik kamera egy állítható hosszúságú, darura emlékeztető pózna végén helyezkedett el. Ennek segítségével a szereplőket és a helyszínt akár felülről is lehetett venni, alulról egy egyszerű kis kormánnyal irányítva.

Ahogyan a teremben körbenéztem, a fal mellett láttam számos berendezést, meg némi tartalék kelléket. Párnák, babzsák, színes papírok sorakoztak a legteljesebb rendben. Egy 50-60 fő részvételét igénylő műsorban bizony rendnek kell lenni, hogy minden rendben tudjon menni. Persze ma forgatáson már nem tartózkodik ott mind az 50-60 fő, de fontos szerepük van az előkészítés, vagy az anyagi háttér biztosítása során. A téma felelőse a szerkesztő. Ebből több is van, például főszerkesztő, segédszerkesztő vagy napi szerkesztő. Az ő feladatuk kitalálni a műsort tartalmilag, s ehhez biztosítani a teljes szervezést. A képi megjelenítés miatt már a rendező feje fájhat. Ő irányítja ebben a munkában a forgatást megelőzően és közben az operatőrt, a díszleteseket, a fővilágosítót és csapatát. Ő a kapitány a hajón. Az anyagi forrásokat a producer biztosítja, ha szükséges ezek külső megszerzése, míg a költségvetésben megszabott összegek megfelelő költéséért a gyártásvezető felel. A háttérben pedig még ott a sminkes, a stylist, az utazásszervező s még ki tudja hányan. Van, aki például csak a háttérképért felelős. Amikor a produkció megfelelően összeáll, következik a kamerapróba, hogy a sok résztvevő munkáját összképileg is látni, s ha szükséges, még utolsó lépésben korrigálni is lehessen. Itt mindent apróra kidolgoznak – ki hol ül, hova megy, hova néz -, amit az ügyelő szorgosan jegyzetel, hogy ha az adás során valami nem megfelelően történik – például valaki nem a megfelelő kamerába néz -, akkor jelezni tudjon. Ha ő is megfeledkezik valamiről, akkor őt a rendező figyelmezteti. Persze vannak néha szereplők, akik olyan zavarban érzik magukat a kamerák kereszttüzében, hogy a segítséget sem veszik észre.

Forrás: http://nol.hu/data/cikk/33/87/6/cikk_338706/98585.jpg

A Stúdiót elhagyva nyitva találtuk a Smink szoba ajtaját, s egy pillanatra bekukkanthattunk rajta. A hosszú falon számos tükör, alattuk a sminkpultok, mosdóval megszakítva. A tükrökkel szemben olyan fejtámlás vajszínű bőrszékek, amiket régen fodrászszalonokban láttam. És sok lámpa, hogy jól lehessen látni. Rémlett, hogy a gyors bepillantás során sminkes ecseteket is láttam több helyütt. De menni kellett tovább a csoporttal. Elhaladtunk számos Produkció montírozó, meg Hangalámondás szoba mellett, majd elhagytuk az Irodaházat.

A szemben lévő épület első emelete a Jelmeztár birodalma. Itt őrzik az összes olyan jelmezt és kelléket, melyek a Magyar Televízió saját gyártású játékfilmjeihez készültek az 1999-ig működő varróműhelyben a televízió jelmeztervezőinek tervei alapján. A jelmeztár 1964-ben, egy kis szobában kezdte működését, még a Szabadság téri székházban. Hamarosan kicsi lett a hely, így átköltöztek a Hold utcába, ahol hamarosan egy egész templomot foglaltak el. A Kunigunda útjára 2000-ben költözött a Jelmeztár, de itt egyelőre további bővülés nem várható. Mivel a Magyar Televízióban jelenleg nem készülnek játékfilmek – azt magáncégek végzik - és helyüket beszélgetős műsorok vették át, ezért napjainkban csupán a műsorvezetők ruháival gyarapodhat néha a készlet. A varróműhely 1999-es megszűnése óta a jelmezek karbantartását a Jelmeztár dolgozói végzik, amennyire tudják. A mennyiséget látva, mindez nem kicsi munka.

De nézzünk meg mindent közelebbről! A bejáratnál néhány bábfigura fogad bennünket.

Forrás: http://3dvalosagvilag.hu/szolgaltatas/budapest/egyeb/magyar-televizio-latogatoi-kozpont-jelmeztar-r20284037.html

Süsüt, a Királyfit, a Sárkányfűárust, Mazsolát és Tádét azonnal megismerjük. A Zsebtévéből „Bunyós” Takács Bálint egy kis gondolkodás után beugrik. De a Rémusz bácsi meséi szereplőket - a Rókát és Csupafület, a nyuszit - még, Dörmögőék Boriját pedig már nem ismertem mesefilmből.

Forrás: www.mtva.hu

A bábok igézetéből azonban gyorsan továbbállunk, hogy aztán ámulva vegyük szemügyre a hosszú sorokban tervszerűen rendszerezett ruhák sokaságát a kalapoktól a lábbelikig, a régitől az újig. A csoportosítás alapja a kor és a ruha funkciója. Azon belül néhol még a színekre is ügyeltek, például a női cipők esetében. A férfi és női ruhák szigorúan elkülönítve a folyosó két oldalán helyezkednek el. 

Némely, kiemelt jelmez mellett egy-egy fotó is található, mint például a Magyar Televízió első játékfilmjének, A Tenkes kapitányának esetében. De van itt jelmez a Kékszakállú herceg várából, a Játék határok nélkül vetélkedőből, régi bemondónők szilveszteri ruhatárából, a Kaméliás hölgyből, vagy az Abigélből. A folyosón egy közel ember nagyságú Süsüvel is találkozunk. Hamarosan egy nagyon érdekes ruhadarabhoz, egy határőr csizmához érkezünk. Akkora, hogy egy óriás is viselhetné. Persze, mivel a benne ácsorgó a csizmájával együtt lépett bele, hogy meg ne fagyjon a lába.

Forrás: www.mtva.hu

Gyermekruhák, pizsamák, fürdőruhák, téli kabátok, királyi jelmezek, köntösök, köpenyek, bugyogók, táncos és népviseleti ruhák, sportruhák mind megtalálhatók a Jelmeztárban, mely jelenleg kölcsönzést folytat. Ez alól természetesen van kivétel, láttam én is egy sor ruhát „nem kölcsönözhető” felirattal. Ezek nyilván különösen egyedi, értékes darabok. 

A kikölcsönzött ruhákat, ha esetleg rá is kell igazítani az adott személyre, használat után eredeti állapotába visszaállítva és hiánytalanul kell átadni az átvett kellékkel egyetemben.

www.mtva.hu

Forrás: www.mtva.hu

Forrás: www.mtva.hu

A Jelmeztárból az Irodaépületben lévő ruhatár felé tartva elhaladtunk Színész öltöző, Büfé és Étterem mellett is. Megnyugodtunk, hogy az itt dolgozók azért ehetnek, csak ránk vonatkozott az étkezési tilalom.
A lengőajtó pedig választ adott azon kérdésemre is, hogy a ritkán közlekedő 118-as busz mellett miként jutnak ide a dolgozók, ha nincsen autójuk. A kiragasztott papíron az Árpád-hídtól induló dolgozói buszjárat menetrendje szerepelt. Amint erre rácsodálkoztam, a minket mindenhol szorosan kísérő biztonsági őr felvilágosított, hogy bizony a taxi használata gyakoribb. 

Fotó: Hargitai

Miután ruháinkat felvettük és lefotózkodtunk TV Maci hatalmas alakjával meg Süsüvel, kifelé vettük az irányt. 

Bár elhagytuk az épületet, kísérőnk még egy utolsó, izgalmas helyszínt tartogatott számunkra. A Bojtár utcáról nyílt annak a kisebb épületnek a bejárata, ahol a büfén keresztül jutottunk be … 

Fotó: Hargitai

Igen, TV Maci lakásába. Bár a gyermekkoromból jól ismert televízióján éppen az Esti Mese kezdődött, TV Maci mégsem a képernyő előtti karosszékében, hanem ágyában ücsörgött paprikajancsival az ölében. 

Mellette az alacsony polcon játékok, szép rendben. A csoportunkban lévő két éves leányka erre bizony igencsak felélénkült és azonnal felfedező útra indult. TV Maci nem bánta, elnézően mosolygott. 

Mi, többiek illedelmesen meghagytuk TV Maci otthonát a leánykának, s inkább a kis lekerített teremrész másik térfele felé nézegettünk érdeklődve, már amennyire azt az utunkat álló két hatalmas kamerától lehetett. 

Fotó: Hargitai

Kiderült, hogy most mi is készíthetünk esti Híradót, persze csak egy rövid hírrel. Ehhez hírolvasó bemondó, meghívott vendég és két operatőr kerestetik. Nosza, lecsaptam a kiváló lehetőségre, s jeleztem, hogy szívesen vállalom az első bemondó szerepét. A súgógép használata úgyis régóta izgatott. Hamarosan beszélgetőpartnerem is jelentkezett, majd amikor a két rátermett operatőr is beállt a kamerák mögé – egyikük, a családi hegemónia fenntartása érdekében keresztanyám volt -, kezdődhetett az adás. 

Miután elhangzott a Híradó főcímzenéje, enyém volt a szó. A hír egy nagyszerű wellness lehetőségről tudósított, de ennél többet nem árulok el. Nézd meg a videót!

Sajnos arra sem derül fény, hogy TV Macinak tetszett-e az esti Híradó, mert mire végeztünk a teljes felvétellel, már mélyen aludt ágyikójában. Mi azonban elhozhattuk a megörökített műsort egy DVD lemezen, s ez - számos fénykép kíséretében - az Újpesti Városvédő Egyesület facebook oldalán már meg is tekinthető. Egy, a látogatásról készült érdekes összeállítás pedig a YouTube-on látható.