Három kismalac és a Rackajam

A Zirano Színház bábelőadásával indítottuk ma a napot Hétrétországban. A három kismalac és a farkas egyedileg átdolgozott története vidám szórakozást jelentett felnőttnek és gyereknek egyaránt. Az előadás végén pedig meg is lehetett ismerkedni a szereplőkkel.

Az időjárás ezt követően egy ideig nem volt kegyes hozzánk. Az autóig még eljutottunk az esőben, neki is indultunk Mároföld felé, de hamarosan annyira zuhogott, hogy a vízátfolyásoktól nem lehetett jól látni az utat. Leálltunk hát egy alkalmas helyen és az autóban lévő elemózsiából beebédeltünk. Mire végeztünk, az eső is csendesedett annyira, hogy továbbmehessünk.
Márokföldén a Bedő portára tértünk be, hogy a körülöttünk lévő tárgyak újrahasznosításához kapjunk gyakorlati ötleteket. Volt itt lehetőség kosárfonásra reklámújságból, karkötő készítésére régi pólóból, virágot tekerhettünk papírdarabokból, de láthattunk újságpapírból készült karácsonyfát, régi farmerból varrt táskát, anyagmaradékból összeállított kopogtatót, továbbá szörpöket, lekvárokat, illatpárnát. Mire csendesedett az eső, mindent kipróbáltunk és megszemléltünk.

Az időjárásra tekintettel nem az eredeti tervet követtük és nem mentünk tovább Szlovéniába, hanem visszakanyarodtunk Kercaszomor felé. Szomoróc falurészen Szervátiusz István portáján kályhacsempéket és az ősi motívumok alapján farafott egyedi szobrait, valamint az ásatási leletekről készített sajátos másolatait tekintettük meg.
 

A szemközti Kapornaky portán a gyerekek és felnőttek a kürtőskalács készítésének fortélyait sajátíthatták el a gyakorlatban, míg a kisebbek a favárat és a csúszdát vehették birtokba.

Egy kissé odább, Kercán a Bio Farmon andalúz lovakat, a lipicai őseit csodálhattuk meg és kipróbálhattuk a law bowlingot is.

Következő állomásunk az őriszentpéteri művelődési ház volt, ahol Illés Judit, Ispánkon élő festőművész csodás képeiben gyönyörködtünk egy kicsit.

S hogy a festészetnek tovább hódoljunk, felkerestük Tóth László festőművészt, aki házi tárlatvezetést tartott nekünk az Őrségben és a Balaton mellett készült képeiből. Megmutatta a felesége által vezetett helyi bábszakkör számára készült bábokat is, melyek arca az ő keze munkáját dícséri, majd megcsodálhattuk a nappalijuk - szintén általa készített - csodás kazettás mennyezetét. Búcsúzáskor még szemügyre vehettük az általa faragott bejárati ajtót és egy kellemes padot.

Miközben vártunk a helyi pizzériában megrendelt vacsoránkra, még közelről szemügyre vehettük az őriszentpéteri tűzoltóság IFA autóját is.

A Ferenczi György és a Rackajam főszereplésével bemutatott betyárjátékot azonban már szállásunkról hallgattuk meg - amennyit felénk sodort a szél belőle -, majd hamarosan nyugovóra tértünk.

Csalódások és váratlan örömök

A mai napot Orfaluban kívántuk eltölteni. Útközben megálltunk a Gatter Fogadónál a Gasztro élmény nevű programra, ami kis csalódást okozott. A rétes nem helyben sült, így nem láthattuk hogyan készül, s számomra az íze sem hozta az Őrségben eddig megtapasztalt élményt. A kolbász vélhetően helyben készült, de azt nem kóstoltuk.

Inkább továbbálltunk, s a Papszerben útba ejtettük az Őrségi ízek portáját. Ildikó, a háziasszony a nagy sürgés-forgás közben is időt szakított ránk, hogy a helyben készülő dödölle és málé receptjét, valamint a készítés apró fortélyait megossza az érdeklődőkkel. Az ízeket tapasztalva én is gyarapítottam az érdeklődők sorát. Ildikó férje addig a szomjas férfinépet kóstoltatta az Élet-vízzel - körte és szilva pálinkával -, melyet stílusosan a kútban tartott.

Sajnos soká nem tudtunk időzni, mert Orfaluban a gyógynövénynap gazdag programja várt minket. Legalábbis ezt gondoltuk. Sajnos a szervezők nem párhuzamos, hanem egymás utáni témákban gondolkodtak, s mivel a gyógynövény túrán résztvevők még nem értek vissza, így nem volt esemény a Teaház és fűszertárban. Ráadásul azt sem tudták megmondani, hogy a programhoz képest eddig közel egyórányi csúszás végül mennyi lesz. Miután körbejártam a kissé elhanyagolt gyógynövény ágyásokat és már az idelátogató kutyások is mind elmentek négylábú barátaikat is magukkal víve, mi is jobbnak láttuk továbbállni.

Gyenes Csilla és Galambos Gyula kárpótolt aztán minket Méhek és gyógyfüvek programjukkal. A délután első felében Csilla kalauzolt végig a birtokon, megállva fáknál és lágyszárúaknál, ismertetve azok hasznát egy esetleges katasztófa helyzetben. Közben birtokuk történetével, jövőbeli terveikkel is megismertetett minket.

A helyben készült ebéd - mi langallót ettünk, de volt leves, paraszt-tál, parázskrumpli, miegymás is - után Gyula szolgáltatta a délutáni programot a méhes és a méhek életmódjának bemutatásával. Mindketten olyan élvezetesen meséltek, hogy elrepült a délután egy szempillantás alatt. Indulás előtt még megszemléltük Csilla teakeverékeit, lekvárjait és megkóstoltuk Gyula mézeit.

Mire leértünk ismét a Teaházhoz, már híre-pora sem volt, hogy sor került itt esetleg bármiféle programra az elmúlt négy órában. Csupán az eldugult illemhelyből volt sejthtő, hogy nagyobb embertömeg járt itt előttünk. Mi is indultunk tehát haza. Szalafőn beurottunk még az Őrszem fogadóba szokásos évi egy Őrségi gombalevesünket elfogyasztani, majd kissé körbejártuk a vélhetően még mindíg nem üzemelő, bár láthatóan teljesen kész Meseházat. Pályázati támogatásból végzett kivitelezésének a tábla szerint öt éve kellett volna befejeződnie, de a lezárt parkolóban feltörő gyom azt mutatta, hogy teljes berendezettsége ellenére sem használják. Vagy nagyon ritkán. Kár, mert ami kint látszik, abból úgy tűnik, hogy a gyerekek kedvence lenne.

Őriszentpéteren viszont a Batha birtok gyermek játékai továbbra is az aprónép kedvencei. Talán ezért is hagyták kint estére őket.

Számunkra viszont az esti programot Berecz András előadása jelentette.