Testtől lélekig

A vasárnapot a Batha-porta Olajütő és mangalicafarm programjával indítottuk, ahol a felnőtteket kolbász és szalonna kóstolás, míg az aprónépet játszóház várta.

A TudomisénmiCSODA Egyesület CSODA-LAKAT programja már nem csupán a gyermekek, de a felnőttek számára is kínált játéklehetőséget és kreatív feladatokat. A kézműves és egészségfejlesztő műhelyekben helytállókat bátorságukért és ügyességükért jutalom illette. Hogy ez mi volt, maradjon titok, hiszen szerdán ismét lehetőséget kapnak azok, akik ma lemaradtak róla. Inkább essék szó a próbákról.
A szappankészítés fortélyaiban mélyedtünk el először, kellő óvintézkedéseket téve a lúg maró hatása ellen.

A gyógynövényes tanácsadásba éppcsak belefüleltünk, a célbadobó versenyt, a hamuban sült pogácsa készítését és a vesszőfonást pedig kívülállóként csodáltuk meg.

A gyapjúból életre kelő figurák sorát viszont mi is szaporítottuk egy virágtündérrel és egy kis sárga lepkével.

Sajnos a fáradt vándoroknak kijáró frissítő talpmasszázst, vagy a virágterápiás tanácsadást nem volt már időnk megvárni, mert éhes gyomrunk bizony jelezte, hogy jócskán elmúlt dél. Ebéd után a bicikliről ismét autóra váltottunk, mert Márokföld, majd Zalaegerszeg volt az úticél - lehetőleg sötétedés előtt.
Márokföldén a Högl házaspár nyitotta meg előttünk portáját. Csaba a filmstúdiót, míg Kati a növögető néprajzi gyűjteményt mutatta meg számunkra. Közben pedig a család két barátjával, Kedvessel és Felhővel is közelebbi ismeretséget köthettünk. A két csődör bizalmát körtével próbáltuk megszerezni.

Következő progamunk az Aquacityben megrendezett Jótékonysági Nap volt. A zsúfolásig megtelt strandon testünk felfrissítésén túl annak táplálása sem ütközött nehézségbe, mivel a pörköltfőző verseny eredményeiből még akadt egy-egy csapatnál. A gyerekek számára az igazi élményt azonban a helyszínt biztosító mentőautó jelentette.

Gyönyörű naplementében indultunk vissza Őriszentpéterre, ahol még egy pár dal erejéig Palya Bea Tovább Nő koncertjébe is belehallgathattunk az út mentén.

Helyi termelőktől Leonard Cohenig

A mai napot a heti - helyi termelői - vásárban kezdtük. Többekkel már régi ismerősökként üdvözöltük egymást, hiszen ötödik éve töltjük nyári szabadságunkat az Őrségben. Az éves méz-ellátmányunkat mindig itt szerzem be, Ellától pedig lekvárt és grillázst veszünk. Közben újabb termelőket is megismerünk, mint most a belga párt, akik 3 éve költöztek ide és gouda sajtot készítenek - nem rosszul.

A piac után következett a biciklibérlés. A Malom udvarán működő kölcsönzőt már tavasszal kipróbáltuk és beváltak a kerékpárjaik. Most is őket kerestük fel, majd hamarosan két kerékpárral távoztunk. Kaptunk gyerekülést, csengőt, lámpát, sárga mellényt és még szervíz ígéretet is, ha valahol elakadnánk.

Egy rövid próbakör után azonban még visszaültünk az autóba, mert ma messzebbre készültünk. Veleméren a templomhoz mentünk elsőnek, mely Aquila János freskóit őrzi, majd Dávid Éva keramikusművész portáját kerestük fel. Éva Budapesten kezdte pályafutását, iparművészként, de hamarosan egyedi utakat keresett. Specialitása a itáliai reneszánsz kerámia és a habán majolika. Párja, Varsányi György japán kerámia technikákkal próbálkozik. Műhelyükben mindből kaphattunk ízelítőt Éva asszony kedves ismertetőjével kísérve. Sőt, az ő jóvoltából a majolika festésének mikéntjébe is bepillantást nyerhettünk.

A következő állomással, mai napunk valódi úticéljával már nem volt ekkora szerencsénk. A Sindümúzeum a Hétrétország ideje alatt csupán ma és csak három óra időtartamra tartott volna nyitva. Ám amikor megérkeztünk, még nem volt otthon a házigada. Telefonos érdeklődésünkre azt a választ kaptuk, hogy majd 40 perc múlva érkezik. Addig hát átgurultunk Márokföldre Leclerc-Szelényi Ulrik portájára, ahol a művész kiszuperált vasszerszámokból összeállított frappáns szobrait vettük szemügyre, valamint felesége ruhakölteményeit csodáltuk meg.

Visszafelé azonban nem volt már idő a Sindümúzeumra, mivel Szentgyörgyvölgyön belefutottunk egy helyi zsibvásárba.

Innen pedig időre mentünk vissza Őriszentpéterre, mivel Simon Attila fotókiállításának megnyitójáról semmiképp nem akartunk lemaradni.

 A Látható észrevétlen képei egy olyan körvakus objektívvel készültek, amivel “éjjeli sötétben is lehet hangyát fotózni”. Attila bevallása szerint egy addig ismeretlen világ tárult fel előtte, mikor először pillantott át az objektíven. Ebből az ismeretlen világból kaphattunk most mi is egy nagyszerű ízelítőt a Pajtaszínház társalgójának falán függő képeken keresztül.

A napot Leonard Cohen dalainak magyar nyelvű változataival búcsúztattuk, melyeket Müller Péter Sziámi AndFriends zenekar tolmácsolásában hallgathattunk meg a Malom udvarán.

 Elsőnek a talán mindenki által ismert Hallelujah, majd a Dance, később a Susan és a Manhattan is elhangzott. Mi ez utóbbit követően hazakerekeztünk a szállásunkra.

Hétrétország kitárja kapuit

Ma délután egy kiállítással nyitotta meg kapuit Hétrétország az Őrségben. Az Én, Te: Nő csoportos kiállítás alkotói a gödöllői Levendula Galéria művészei és vendégeik. Néhány fénykép ízelítőül a Malom Látogatóközpontban megtekinthető kiállításról.

Hétrétország a szerek és porták köztiválja. Művészet, szórakozás, gasztronómia, ősi mesterségek, érdekességek. Az Őrség esszenciája.

Zöldek a zöldben - az Őrség szívében

Programokkal zsúfolt hétvége van a hátunk mögött. Ballagás, Anyák Napja, Nagy Futam, Majális. De mindezek eltörpülnek a Környezet- és Természetvédő Szervezetek XXVI. Országos Találkozója mögött, melynek idén Őriszentpéter adott otthont.

A korán érkezők április 29-én, pénteken délelőtt szakmai tanulmányúton vehettek részt. A kínálatban több érdekes program is szerepelt. Erdők, vizek, gyógynövények és méhészet, túra valamint a hegy levének kóstolása egyaránt lehetőségként kínálkozott. 

Mi már a regisztráció során a sokat sejtető „az oszkói édes vidék” nevezetű programot választottuk és nem csalódtunk. Kovács István, az oszkói Hegypásztor Kör elnöke - akivel, mint kiderült, együtt koptattam az egyetem padját a területfejlesztés szakirányon húsz esztendővel ezelőtt - volt kísérőnk a verővényes napsütésben. A túra szerencsére még kétéves kislányunk számára sem bizonyult megerőltetőnek, mert István egy-egy hosszabb története és két látnivaló között mindössze pár métert kellett haladnunk. A Kneipp témaút és a kis kápolna között megtett "túra" során megismerhettük a Hegypásztor Kör történelmét, tevékenységét, pincementési tevékenységüket, a zsupfedél készítésének titkait, s mindezek mellett megkóstolhattuk a hegy levét és hozzá a kemencében sült langallót.

Miután ettünk, ittunk és jól múlattuk az időt, még ellátogattunk kísérőnkkel az Édes Vidék cukrászműhelybe is. Itt a szigorú élelmiszerbiztonsági követelmények által megkívánt beöltözést követően végigjártuk az alapanyagok útját a beérkezéstől a késztermékig. Utóbbiból egy bőséges kóstolót is kaptunk, hogy saját véleményt alkothassunk a nemrég indult műhely hozzáértéséről az egészséges és minőségi finomságok elkészítése terén.

Az már csak hab volt a tortán, hogy a régi iskolaépület másik részében még próbaüzem alatt álló közösségi gyümölcsfeldolgozóba is bepillanthattunk és az elmúlt napon készült almalekvárból kóstolót is kaptunk.

A szakmai programok végeztével minden csoportnak volt elegendő ideje, hogy visszatérjen az őriszentpéteri bázisra, ahol délután fél ötkor a hivatalos megnyitóval kezdetét vette az Országos Találkozó. Erről és az ezt követő, az „Ökológiai válság mint az énképünk válsága” érdekes címet viselő plenáris beszélgetésről sajnos nem rendelkezem saját benyomásokkal, mert egyéniségét bontakoztató kislányunkkal töltöttem az időt az udvaron. Így viszont megismerkedhettem néhány érdekes emberrel és a DESCA néven futó zsíroskenyér számtalan változatával. Az esti szakmai szekciók és a kulturális programok helyett pedig a fürdetés, esti mese, fektetés hármasában vettünk részt a párommal.

Szombaton a délelőtti szakmai konferenciákkal párhuzamosan a helyi termelői piac kibővítésével zajlott a Zöld Majális. Ezen lehetőséget kaptak a résztvevő szervezetek a bemutatkozásra, a gyerekek pedig számos helyen élhették ki kreatív vagy játékos hajlamaikat. Az iskola épületében még egy rövid bábelőadás is az ő szórakozásukat szolgálta. Szerencsére ezen a napon is kegyeibe fogadott bennünket az időjárás. A kellemes napsütés egész napon át kitartott, feledtetve, hogy szerdán még havazott a térségben és az előző éjszakák egyikén a mínusz kilenc fok következtében a virágzó almafák, a dió, valamint a szőlő mind a fagy áldozatai lettek.

Ebéd után újabb plenáris ülés következett V. Németh Zsoltkörnyezetügyi államtitkárral, aki a környék, Oszkó szülötte. A plenárist követő újabb szakmai szekciók és a zöld civilség fejlődését több témában boncolgató kiscsoportos beszélgetéseket követően fél hétkor került sor a Májusfaállításra. A hatalmas, felkopaszított fenyőt markos férfiak létrák segítségével emelték helyére, majd vastag rönkökkel peckelték ki a helyén. Közben Lajtmann Csaba ismertette a jelenlévőkkel a májusfára erősített szalagokra írt zöld üzenetek szövegét. A fa felállítása miatt szinte minden résztvevő megjelent, így alkalmas volt az idő a csoportkép elkészítésére is. Egy kicsit persze várni kellett, míg a Dráva Szövetség a Dráva szabad folyásáért kampányoló autója szabad teret hagyva a fényképezéseknek elhagyta a központi teret.

Este kulturális programokkal folytatódott a közösségi együttlét. A Reflex Egyesület megrendelésére a Kajárpéci Vízirevű által készített, A dzsungel könnye – avagy: Többet ésszel, mint láncfűrésszel című előadás fergeteges sikert aratott, feledtetve a csúszást, amit az Egy jó ügypályázati felhívás díjátadójának korábbra helyezése okozott. A színielőadást követően pedig az LXear együttes szórakoztatta a nagyérdeműt hajnalig.

A vasárnap reggel ismét borult idővel köszöntött be és az esőre sem kellett sokat várni. Az OT záró plenáris ülésével párhuzamosan számos programlehetőség várta most is az érdeklődőket, melyek keretében a környék kulturális és természeti értékeibe nyerhettek bepillantást. A szőcei láprét, a veleméri templom, a szalafői erdőrezervátum és a pityerszeri műemlék együttes mind a lehetőségek között szerepelt. A sportosabbak pedig egy a szlovén részre is átmerészkedő kerékpártúrán vehettek részt a helyi kerékpáros egyesület szervezésében.

Mindezeket követően nem volt más hátra, mint búcsút venni egymástól és a helytől és reménykedni, hogy jövőre veletek újra – persze nem ugyanitt.