Hétrétország egy évre bezárt

Esős, borús nappal köszöntött be Hétrétország búcsúzása. Hazafelé készülődtünk mi is. A délelőtt pakolással és úticsomag készítéssel telt. Dél körül jártunk, mikor leértünk a Malomhoz, búcsúzni. Finom eső szitált. Csupán a szervezők és régi ismerősünk, a kutyus lézengett a helyszínen. A kirakodóvásár pultjai üresen álltak az esőben.

Bár a kercaszomori búcsúkoncertet nem volt időnk megvárni, Csödén még beugrottunk a Természetes Oskolában rendezett kiállításra. A tablók Lőrincz Lili Hanna és Kecskés Kinga barátságáról és életéről meséltek. A két lány minden évben a csödei alkotótáborban nyaralt, s ebből született emlékeiket és életútjukat tárták elénk sajátos megfogalmazásban. Sajnos a fényképezést kihelyezett táblájukon megtiltották.

A hazaút némileg megkeserítette az eltelt hét emlékeit azzal, hogy az M7-es autópályát választottuk. A 109-es km-től csak lépésben, vagy néha meg-meglódulva lehetett haladni. 30 km után, Polgárdinál más utat választottunk, Székesfehérváron át Etyek felé, de így is két és fél órával hosszabb lett az eredetileg négy órásra tervezett utazás. Végül mégis szerencsésen, balesetmentesen hazaérkeztünk este nyolcra és még volt időnk a kipakolásra is.

Hogy egy év múlva ismételünk-e? Ki tudja! Sokan már döntöttek, így Hétrétország vélt idejére a szállások már most fogynak.

Szlovénia nap

Hetretországba ismét elérkezett a helyi termelői piac napja. Reggel tehát nekünk is ott volt a helyünk. Mivel vendégségbe készültünk, ajándéknak valót kerestünk. A gazdag kínálatból egy étcsokis meggylekvárt és egy fűszerolajat választottunk. Miután alaposan kinézelődtük magunkat, továbbmentünk Viszákra a félretetetett pálinkáért, majd indultunk Nádasdra, látogatóba.

Kora délután folytattuk utunkat, Szlovénia felé. Elsőként a Szt. Martin templomot szerettük volna megnézni Kobilje (Kebele) mellett. A kedves kis kápolna ugyan zárva volt, de a kilátás kárpótolt érte.

Turnisce (Bántornya) volt a következő állomás, ahol a Nagyboldogasszony templomot kerestük fel. Ennek egyik templomrésze a 13. század második felében épült és freskóit az az Aquila János készítette, aki a veleméri templom festését is végezte.

Pihenésképpen a Dobrovnik (Dobrónak) melletti Szt. Vid kápolnához autóztunk, mely egy kedvelt kirándulóhely, a Bakónaki tó közelében fekszik. Sajnos ezt a kápolnát sem találtuk nyitva, de a tó partján szép környezetben fogyaszthattuk el ebédünket.

Bogojinában (Bagonya) a Fehér Galamb templomot kerestük fel, mely a mennyezetére erősített tányérokról híres.

Utolsó szlovén állomásunk Martjanci (Mártonhely) volt. Az itteni Szt. Márton templom szentélyrészét is Aquila János freskói díszítik.

A magyar oldalon, Bajánsenyén még megálltunk, hogy a környék általunk - és sokak által - legjobbnak ítélt réteséből együnk. Nem csalódtunk. Közben egy gólyaetetést is végignézhettünk, ami a szemközti villanypóznán épült fészekben zajlott.

A Malomnál még egyszer felkerestük a trambulint, amit végre mi is kipróbálhattunk, mert program hiányában nem voltak gyerekek a környéken. Ennek oka sajnos egyáltalán nem volt vidám, mivel haláleset miatt maradt el a Drummoló koncert. Az eddig megszokott nyüzsgés helyett csend és sötét uralta a Malom udvarát. Hamarosan mi is távoztunk.

Három kismalac és a Rackajam

A Zirano Színház bábelőadásával indítottuk ma a napot Hétrétországban. A három kismalac és a farkas egyedileg átdolgozott története vidám szórakozást jelentett felnőttnek és gyereknek egyaránt. Az előadás végén pedig meg is lehetett ismerkedni a szereplőkkel.

Az időjárás ezt követően egy ideig nem volt kegyes hozzánk. Az autóig még eljutottunk az esőben, neki is indultunk Mároföld felé, de hamarosan annyira zuhogott, hogy a vízátfolyásoktól nem lehetett jól látni az utat. Leálltunk hát egy alkalmas helyen és az autóban lévő elemózsiából beebédeltünk. Mire végeztünk, az eső is csendesedett annyira, hogy továbbmehessünk.
Márokföldén a Bedő portára tértünk be, hogy a körülöttünk lévő tárgyak újrahasznosításához kapjunk gyakorlati ötleteket. Volt itt lehetőség kosárfonásra reklámújságból, karkötő készítésére régi pólóból, virágot tekerhettünk papírdarabokból, de láthattunk újságpapírból készült karácsonyfát, régi farmerból varrt táskát, anyagmaradékból összeállított kopogtatót, továbbá szörpöket, lekvárokat, illatpárnát. Mire csendesedett az eső, mindent kipróbáltunk és megszemléltünk.

Az időjárásra tekintettel nem az eredeti tervet követtük és nem mentünk tovább Szlovéniába, hanem visszakanyarodtunk Kercaszomor felé. Szomoróc falurészen Szervátiusz István portáján kályhacsempéket és az ősi motívumok alapján farafott egyedi szobrait, valamint az ásatási leletekről készített sajátos másolatait tekintettük meg.
 

A szemközti Kapornaky portán a gyerekek és felnőttek a kürtőskalács készítésének fortélyait sajátíthatták el a gyakorlatban, míg a kisebbek a favárat és a csúszdát vehették birtokba.

Egy kissé odább, Kercán a Bio Farmon andalúz lovakat, a lipicai őseit csodálhattuk meg és kipróbálhattuk a law bowlingot is.

Következő állomásunk az őriszentpéteri művelődési ház volt, ahol Illés Judit, Ispánkon élő festőművész csodás képeiben gyönyörködtünk egy kicsit.

S hogy a festészetnek tovább hódoljunk, felkerestük Tóth László festőművészt, aki házi tárlatvezetést tartott nekünk az Őrségben és a Balaton mellett készült képeiből. Megmutatta a felesége által vezetett helyi bábszakkör számára készült bábokat is, melyek arca az ő keze munkáját dícséri, majd megcsodálhattuk a nappalijuk - szintén általa készített - csodás kazettás mennyezetét. Búcsúzáskor még szemügyre vehettük az általa faragott bejárati ajtót és egy kellemes padot.

Miközben vártunk a helyi pizzériában megrendelt vacsoránkra, még közelről szemügyre vehettük az őriszentpéteri tűzoltóság IFA autóját is.

A Ferenczi György és a Rackajam főszereplésével bemutatott betyárjátékot azonban már szállásunkról hallgattuk meg - amennyit felénk sodort a szél belőle -, majd hamarosan nyugovóra tértünk.