Advent 4. vasárnapjának
estéjén a kiskőrösi evangélikus templom szokatlan programnak adott otthont.
Négy
és fél év után ismét együtt lépett fel falai között a Gospel Sasok és az Omega.
Megváltozott repertoárral, de változatlan lelkesedéssel előadott, látványos
effektekkel kísért koncertre került sor. A templom szép helyszínként szolgált
az áthangszerelt dalokból összeálló Oratórium 2.0-nak. A megrögzött Omega
rajongók átélhették, hogy „csillag gyúlt a sötét éjen...”
Nem készültem a
koncertre, mondhatni véletlen, hogy eljutottam rá. Szeretem az Omega dalait, főleg
a már eredetileg is oratórikus hangzásúakat, mint a Gammapolis lemez,
vagy a vidámabbakat, mint a Petróleum lámpa, illetve a Lénát, ami tuti befutó
nálam. 1994-ben egyetemistaként ott áztam a többi lelkes rajongóval a
Népstadionban és mai napig megvan az Omega részvényem is, amit az 1999-es
koncert alkalmából bocsátottak ki. Aztán több koncerten nem voltam, nem
követtem nyomon a sorsukat.
Négy és fél éve fájó szívvel vettem tudomásul, hogy
bár Kiskőrösön játszanak, mégsem lehetek ott. Szülés előtt két héttel nem
kockáztattam, hogy elhagyjam Budapestet. Ezért dobbant nagyot a szívem, amikor
családi találkozón lévén a városban, a piaci húsbolt ajtaján megláttam a
plakátot csütörtökön. Pénteken, amikor este bent jártunk a főtéren, láttam,
hogy az Evangélikus irodában ég a fény. Zárva volt az ajtó, de az
imaházban égtek a lámpák. Mivel mellékhelyiséget kerestem, így bementem oda. Hát
egyetlen ember volt bent, Lupták tiszteletes. A legautentikusabb személy. Neki
is szegeztem a kérdést, hogy van-e még eladó két jegye. Volt. A gyerekvigyázást
vállalta anyósom, az én felvigyázásomat a férjem. Megvettem a jegyeket.
Vasárnap este kicsit
nehezen engedett el a lányunk, így „touch down”-nal estünk be hét előtt pár
perccel a templomba. Már teltház volt. Ez volt a szerencsénk, illetve az enyém.
Így nem tudtunk leülni. Kézenfekvő volt, hogy akkor bizony fotózok.
Szép volt a kivilágított
templom. Hamarosan a Gospel Sasok elfoglalta a helyét a színpad hátterében.
Lupták
tiszteletes felvezető gondolataival indult az este, melyben Isten átölelő
szeretete kapta a főszerepet. Illetve a betlehemi békeláng, a világ békevágya,
béke ínsége is hangsúlyosan megjelent.
Aztán megkezdődött a
koncert, melyben az Omegát a Gospel Sasok kísérte. Sajnos a templomi akusztika
és a hangosítás együtt okozhatta, hogy igazán nem lehetett őket hallani. Legalábbis a templomnak azon részén, ahol mi álltunk, a kijárat közelében, a karzat alatt. Csakúgy, mint a basszgitárt. Pedig én még női basszusgitárost nem láttam, nem
hallottam korábban. A látvány most megvolt.
Azt mondják, hogy Katy Zee, azaz Szöllőssy Kati igen jól
játszik. Sajnos ebből a koncerten nem hallottam semmit. A másik gitárt is
inkább csak akkor, ha Szekeres Tamás szólózott.
A dalok szövegét sem mindig lehetett érteni, de mivel a többségét ismertem én is és a közönség nagyrésze is, így ezt nem éltük meg hiányként. Láttam, hogy nem csak én, de sokan mások is együtt énekelték Kóbor Jánossal a Gammapolist, a Fegyverkovács balladáját, az Ezüst esőt, a Nyári éjek asszonyát, a Bűvészt, az Égben lebegők csarnokát, a Hajnali óceánt, a Varázslatos fehér követ vagy a Gyöngyhajú lányt.
Ezek biztos elhangoztak, sok más dallal együtt. Többre nem emlékszem, mert vitt az élmény és a fotózás mámora. Nekem hihetetlen élmény volt élőben Omega dalokat hallgatni, ilyen közelről látni az együttes tagjait, fotózni őket, a közönséget és a lézer show-t.
Teljesen magával ragadott a koncert hangulata, ezért a hangosítás és akusztika gondjaira igazából fel sem figyeltem. A férjem jelezte vissza, a koncert végén. Sajnos igazat kellett adnom neki. De ez számomra mit sem vont le magából az élményből. Számomra varázslatos este volt.
A dalok szövegét sem mindig lehetett érteni, de mivel a többségét ismertem én is és a közönség nagyrésze is, így ezt nem éltük meg hiányként. Láttam, hogy nem csak én, de sokan mások is együtt énekelték Kóbor Jánossal a Gammapolist, a Fegyverkovács balladáját, az Ezüst esőt, a Nyári éjek asszonyát, a Bűvészt, az Égben lebegők csarnokát, a Hajnali óceánt, a Varázslatos fehér követ vagy a Gyöngyhajú lányt.
Ezek biztos elhangoztak, sok más dallal együtt. Többre nem emlékszem, mert vitt az élmény és a fotózás mámora. Nekem hihetetlen élmény volt élőben Omega dalokat hallgatni, ilyen közelről látni az együttes tagjait, fotózni őket, a közönséget és a lézer show-t.
Teljesen magával ragadott a koncert hangulata, ezért a hangosítás és akusztika gondjaira igazából fel sem figyeltem. A férjem jelezte vissza, a koncert végén. Sajnos igazat kellett adnom neki. De ez számomra mit sem vont le magából az élményből. Számomra varázslatos este volt.